Suchergebnisse

This working paper investigates public policies that precede the rise of populism. A mixedmethod research design is applied: on the one hand, we use data from international surveys and databanks to explore the policy–populism nexus from a comparative European perspective. On the other hand, country case studies have been prepared to understand the country-specific historical and socio-economic features of populism and its potential policy roots. Four countries were selected as national case studies: two EU member states (Greece and Hungary) because of a strong, long-term support of populist parties; one EU member state (Lithuania), where support of populist parties remain moderate, although historical and socio-economic features suggest a likely rise of populism; and one country (Turkey) that exhibits the potential hybridization tendencies of populism and the role of policies in the shift from democratic towards authoritarian regimes. We found that the content of policies were weak predictors of the rise of populism. Country-specific measures were more important predictors than policy ideas. At the same time, our results demonstrate that the lack of activation policies may be a strong predictor of welfare populist attitudes of citizens, and the exclusion of a significant proportion of young people from the labour market clearly feeds populist attitudes. Another important finding is that crisis management policies matter, but not the socio-economic crisis in itself: the management of crisis by non-elected policy experts, through technocratic governance methods, will likely trigger populism. This is particularly true in societies where political polarization is high

The Khrushchev-inspired transformation of the school system affected the whole Central Eastern European region and determined pedagogical discourses for years. After the fall of Khrushchev (in 1964), the process stopped and the original goals were modified – in Hungary and everywhere in the socialist bloc. According to the evaluation of the reform after the fall of Khrushchev and the remembrance policy of the Kádár Era, the entire process was to be forgotten. This is definitely characteristic of the actors who participated in preparing decisions: although the School Reform Committee had formulated the main principles of the transformation (translating ideology into pedagogy), its members were barely referred to later, at most in one sentence as a warning. Chosen by party leaders, decision-makers were not mentioned in public in the 1960s or thereafter. In this paper, I briefly outline the historical context and then the theoretical aspects, which have prompted me to employ prosopography; in the second half of the study, an analysis provides a good example of this methodology. ; A Hruscsov által 1958-ban kezdeményezett oktatáspolitikai átalakítás az egész középkelet európai térségen végigsöpört, jó pár évre meghatározva a közéleti-pedagógiai diskurzusokat. Azonban Hruscsov bukása (1964) után megtorpant a folyamat, módosultak az eredeti célkitűzések Magyarországon és máshol is. A reform hatásai a mai napig érezhetőek (pl. az iskolarendszer reformja, a szakképzés, a koedukáció, a tananyag szerkezete, a középfokú oktatás expanziója), és a későbbiekben még fel-felbukkantak az átalakítás központi motívumai (pl. a politechnika, szocialista nevelőiskola), azonban Hruscsov bukása és a reform megítélése összekapcsolódott, a Kádár-rendszer emlékezetpolitikája a felejtés útját követte. Különösen igaz a hallgatás a hazai döntések előkészítésében részt vevő szereplőkre nézve: az átalakítás alapelveit megfogalmazó Iskolai Reformbizottság maximum említés szintjén bukkant fel a későbbiekben, nem is esett szó azokról a pártvezetés által kiválasztott döntéselőkészítőkről, döntéshozókról, akik az ideológiai-politikai akaratot a pedagógia nyelvére lefordították. Tanulmányomban a történeti kontextus rövid felvázolása után azokat az elméleti megfontolásokat ismertetem, amelyek a prozopográfiai módszertan alkalmazásához vezettek a kutatás során. A tanulmány második fele az elemzés bemutatásával a módszer alkalmazására nyújt példát.

A Hungarian Comparative Agendas Project (CAP) az MTA TK Politikatudományi Intézetében működik, célja a magyar közpolitika dinamikájának feltárása a különböző közpolitikai és politikai napirendek kvantitatív társadalomtudományi eszközökkel történő vizsgálatával. Mindehhez az Egyesült Államokban Frank Baumgartner és Bryan Jones nevével fémjelzett Policy Agendas Project közpolitikai tartalomelemző kódkönyvét adaptálja hazai környezetben. A kutatás azt célozza, hogy konzisztens adatbázist hozzon létre a magyar közpolitikai folyamatok meghatározó aktorai – így a parlament, a média és a közvélemény szereplői – számára meghatározó ügyekről. A mérések megbízhatóságát az egyértelműen megszabott, koherens kódolási szabályok garantálják, amelyek révén a kormányzat prioritásainak változásai időben és közpolitikai területenként konzisztens módon nyomon követhetők. A Költségvetések és zárszámadások (1991-2013) adatbázis az 1991 és 2013 közötti évekre vonatkozó elfogadott magyar költségvetésekről és zárszámadásokról nyújt tájékoztatást. Az adatbázisban szereplő legfontosabb változók az alábbiakra terjednek ki: a költségvetési év, amelyben a költségvetési elem hatályban volt (year), a költségvetési és zárszámadási elemek közpolitikai tartalma (majortopic és subtopic), az "előirányzatcsoport" neve (appropriation_group), a "kiemelt előirányzat" neve (headline_appropriation), a kiadási tétel költségvetési értéke a végleges elszámolás szerint (expenditure), valamint a bevételi tétel költségvetési értéke a végleges elszámolás szerint (revenue). Az adatbázis a későbbiekben a 2014-2018 között, valamint az 1990 előtt elfogadott dokumentumokkal is kiegészül. A kutatás honlapja:https://cap.tk.mta.hu/en

The present study strives to examine a less know reform plan, the so-called "SZ agenda" from the second term (1939–1941) of PM Pál Teleki. The file labeled as "highly classified", which turned up in the secretary of the foreign office, Elemér Újpétey's legacy, encompasses a series of papers comprising a complete plan to reform the public administration, the government, and the economy. None of these papers indicates neither the name of its author nor the date of its creation, nonetheless it is fair to assume that they were laid down around November/December of 1940, and that the Service for National Policy, which used to orchestrate Teleki's secret domestic actions, was hugely involved in their making. The most important piece of these papers concentrates on the so-called State Staff, which, at its core, would have been an organization akin to the Council of Ministers assisting the PM and the government. An organization of this kind could have worked as a kind of shadow government in the event of a possible German occupation. By and large, these papers reveal that the outlined reforms were interrelated with Teleki's corporatist ideas, nevertheless their paramount importance was to beef up an independent and sovereign Hungary first and foremost vis-à-vis the Third Reich. It is uncharted, which stage of its realization the "SZ agenda" arrived at, but it is fairly feasible that the main hurdle to its implementation was Pál Teleki's death on April 3, 1941.