Suchergebnisse

The Act XXX of 1868 regulated the public law situation of Croats and Hungarians in a uniquely subdualist way within the Monarchy, and the status quo provided an appropriate basis and guarantees for further development. Another significant step in the settlement of ethnic relations within the Monarchy was Act XLIV of 1868, a law that had an organic relationship with the Compromise Act. Both the Compromise Act and the Nationality Act were defined by the public law conception represented by Ferenc Deák, the essence of which is to focus on the terminology of the unified "political nation" for the Hungarian side, and the position and rights of other national minorities were regulated in relation to it. In Deák's understanding, the concept of the political nation was linked to the idea of the nation-state, which, as a result of domestic political changes after 1875, became increasingly nationalist and upset relations with individual nationalities, including Croats. In the long run, this process led to mutual misunderstandings between the peoples within the Habsburg Monarchy and to an explosion of ethnic and political relations as a result of several unfortunate political factors.

Administrative procedures, as well as public bodies that carry out these procedures, ought to perform functions related to the application of administrative law in a constantly changing social, economic, and political environment. This presents them with new challenges and expectations time and time again. According to the findings of the this study, the relation of transparency and administrative procedures – which could be described as a type of historically rooted but, at the same time, contemporary expectation towards public administration – fits in the above concept. The study attempts to interpret and define the concept of transparency on the basis of the terminology used by international organisations in the field of the examination of administrative procedures, and thus to highlight the issues, divergences and their causes.

A második világháborút követő évek legjelentősebb (cseh)szlovákiai illegális magyar szervezete volt a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség (Csmadnész). Megalakulását a magyar kisebbséget ért jogfosztó intézkedések váltották ki. Célja az volt, hogy dokumentálja ezeket, információval lássa el a csehszlovákiai magyarságot, s tájékoztassa a magyarországi hivatalokat. A földalatti szervezet munkájába elsősorban katolikus papok, református lelkészek, Pozsonyban tanuló egyetemisták kapcsolódtak be. Sokszorosított illegális lapokat is kiadtak, állandó kapcsolatot építettek ki a magyar katolikus egyház fejével, Mindszenty József esztergomi hercegprímással (akit folyamatosan tájékoztattak is a magyar kisebbséget sújtó jogfosztó intézkedésekről), sőt a párizsi békekonferenciára memorandumot is intéztek a magyar kormány vezető tisztségviselőihez, amelyben a szlovákiai magyar kisebbség érdekeinek védelmére szólították fel azokat. A csehszlovák hatóságok természetesen figyelemmel kísérték az illegális szervezkedést, s a párizsi békekonferenciát követően fokozatosan felszámolták annak tevékenységét. Az ún. "csehszlovákiai Mindszenty-perben" 1949 végén született meg az ítélet - államellenes bűncselekmény vádjával többeket hosszú börtönbüntetésre ítélve. Ezen szervezet történetét, és a Mindszenty-per csehszlovákiai recepcióját mutatja be Bukovszky László most megjelenő kötete