Suchergebnisse

A Helsinki Deklaráció egy olyan dokumentum, amelyet közösen hozott létre a két legjelentősebb európai aneszteziológustársaság: a European Board of Anaesthesiology (EBA) és a European Society of Anaesthesiology (ESA). A kezdeményezést 2010 júniusában bocsátották útjára, és egy olyan európai konszenzust jelent, amelyben foglaltak használata igazoltan javítja a betegek biztonságát és a minőségi perioperatív ellátást. A program elemei közül a szerzők négy területet emelnek ki, amelyek kis ráfordítással bevezethetők és egyértelműen előnyösek: a műtéti ellenőrző lista, a műtétekhez társuló fertőzések megelőzése, a célorientált folyadékterápia és a perioperatív táplálás. Az irodalmi áttekintés hangsúlyozza, hogy a jól szervezett perioperatív ellátás kulcsfontosságú szerepet tölt be a betegbiztonság javításában. The Helsinki Declaration was created and signed by the European Board of Anaesthesiology (EBA) and the European Society of Anaesthesiology (ESA). It was initiated in June 2010, and it implies a European consensus on those medical practices which improve patient safety and provide higher quality perioperative care. Authors focus on four elements of this initiative, which can be easily implemented, and provide almost instant benefit: use of preoperative checklist, prevention of perioperative infections, goal-directed fluid therapy and perioperative nutrition. The literature review emphasizes that well organized perioperative care plays the most important role in improving patient safety.

This working paper investigates public policies that precede the rise of populism. A mixedmethod research design is applied: on the one hand, we use data from international surveys and databanks to explore the policy–populism nexus from a comparative European perspective. On the other hand, country case studies have been prepared to understand the country-specific historical and socio-economic features of populism and its potential policy roots. Four countries were selected as national case studies: two EU member states (Greece and Hungary) because of a strong, long-term support of populist parties; one EU member state (Lithuania), where support of populist parties remain moderate, although historical and socio-economic features suggest a likely rise of populism; and one country (Turkey) that exhibits the potential hybridization tendencies of populism and the role of policies in the shift from democratic towards authoritarian regimes. We found that the content of policies were weak predictors of the rise of populism. Country-specific measures were more important predictors than policy ideas. At the same time, our results demonstrate that the lack of activation policies may be a strong predictor of welfare populist attitudes of citizens, and the exclusion of a significant proportion of young people from the labour market clearly feeds populist attitudes. Another important finding is that crisis management policies matter, but not the socio-economic crisis in itself: the management of crisis by non-elected policy experts, through technocratic governance methods, will likely trigger populism. This is particularly true in societies where political polarization is high

In 2004 the European Union accomplished an expansion of unprecedented scale in the scope of which ten new member states joined the 15 existing members of the community in one huge step. During the period leading up to and immediately following the expansion, a great number of analyses and reports saw the light of day that attempted to evaluate the further development potentials of the ten new member countries. These analyses and reports, however, considered the European Union as if it were a uniform and homogenous population or set and used it as a basis for comparison in their projections. They did so even though this assumption already fails to hold true for the EU15 and that the subsequent accessions and the global economic crisis exacerbated, and in fact, accentuated the differences in the member states' levels of development. Therefore, leaving these false assumptions behind, to gain a more reliable and workable evaluation of the convergence processes of the four Visegrad countries and to make an adequate comparison of the results, I find it highly advisable to consider the problem of catching-up from various aspects and to lay down different performance levels. My analysis only encompasses real convergence, which means that I only analyse the catching-up process and opportunities of the four Visegrad countries with a view to their GDP per capita figures, their main labour market indicators and productivity. In my paper, I present the results of the convergence calculations I did as well as the conclusions that may be drawn from them with the help of multi-level analyses that at the same time allow for describing both the functionality and the efficiency of the European Union. ; In 2004 the European Union accomplished an expansion of unprecedented scale in the scope of which ten new member states joined the 15 existing members of the community in one huge step. During the period leading up to and immediately following the expansion, a great number of analyses and reports saw the light of day that attempted to evaluate the further development potentials of the ten new member countries. These analyses and reports, however, considered the European Union as if it were a uniform and homogenous population or set and used it as a basis for comparison in their projections. They did so even though this assumption already fails to hold true for the EU15 and that the subsequent accessions and the global economic crisis exacerbated, and in fact, accentuated the differences in the member states' levels of development. Therefore, leaving these false assumptions behind, to gain a more reliable and workable evaluation of the convergence processes of the four Visegrad countries and to make an adequate comparison of the results, I find it highly advisable to consider the problem of catching-up from various aspects and to lay down different performance levels. My analysis only encompasses real convergence, which means that I only analyse the catching-up process and opportunities of the four Visegrad countries with a view to their GDP per capita figures, their main labour market indicators and productivity. In my paper, I present the results of the convergence calculations I did as well as the conclusions that may be drawn from them with the help of multi-level analyses that at the same time allow for describing both the functionality and the efficiency of the European Union.

A szélsőjobboldali populizmus közép- és kelet-európai előretörését és választási kontúrjait magyarázó irodalom egyre növekvő mennyisége ellenére a kutatók csak szórványos ismeretekkel rendelkeznek a szélsőjobboldal tömegkommunikációs csatornáiról és média diskurzusairól. Több országra kiterjedő, összehasonlító jellegű kutatásokra különösen szükség lenne annak érdekében, hogy nagyobb betekintést nyerjünk a szélsőjobboldali populizmus mai jellemzőibe. A projekt ezt a rést tölti ki egy Romániára és Magyarországra összpontosító átfogó elemzés elvégzésével. A kutatás célkitűzése kettős volt. Egyfelől a kutatók elvégezték a szélsőjobboldali média diskurzus jellemzőinek elemzését. Másfelől célul tűzték ki a szélsőjobboldali populista média megjelenések az általános média szféra hálózati struktúrájában elfoglalt helyzetének meghatározását. A kutatók célja a régió egyik legfontosabb közügyének, a szélsőjobboldali populizmus kommunikációs konstrukciójának és a közszférában elfoglalt helyzetének a feltárása volt. A két évig tartó empirikus kutatás fő kérdése az volt, hogy milyen különbségek illetve hasonlóságok vannak a szélsőjobboldali populizmus magyarországi és romániai média megjelenésében. A kérdés megválaszolására kvantitatív és kvalitatív módszereket egyaránt igénybe vettek a 3 román - Adrian Nastase elítélése, - Funar és Vadim Tudor között belső pártkonfliktusa, - Bodgan Diaconu új pártalapítása, és a 3 magyar - Paksi atomerőmű bővítése, - Kovács Béla európai parlamenti képviselő kémügye, - megismételt ózdi polgármester választás téma vizsgálata során. A gyűjteményben mind egyes témához három file – egy korpusz, egy kódkönyv és adatbázis – tartozik.

Food security for the world's growing population is one of the biggest challenges of the future due to resource constraints and global climate change. Fish and other aquatic foods can play a prominent role in the food supply, especially as the ecological footprint of aquaculture is smaller than that of other food production systems. Although the production of marine aquaculture shows an increasing trend, freshwater aquaculture remains dominant in world aquaculture production, especially in developing countries. The resilience of developing countries to the future challenges in food production is very low, so many international projects are trying to improve the situation. Laos is one of the least developed countries of the world, where aquaculture plays an important role in fish supply and employment. In Laos, several international projects are addressed to develop the agricultural economy and food supply, but Hungary is one of the largest donors in this field, given the traditional agricultural relations and strategic cooperation between the two countries. Although the abundance of aquatic resources provides a good opportunity for the development of fisheries and aquaculture in Laos, the growth of the fishery sector is hampered by several factors. These include the lack of good quality stocking material and fish feed, the underdeveloped infrastructure and institutional system, funding problems and weak human resources. The main purpose of the tied aid loans provided by the Hungarian government to Laos is to improve food safety and food security. The development of the fish value chain plays an important role in these programs, which can be considered as a good example even on international level. Hungarian projects also help Hungarian institutions and small and medium-sized enterprises to strengthen their presence in Southeast Asia, that is a region of the world where economy is developing in a dynamic way. ; A világ növekvő népességének élelmiszerellátása a jövő egyik nagy kihívása tekintettel az erőforrások szűkösségére és a globális klímaváltozásra. A hal és más vízi élelmiszerek kiemelkedő szerepet játszhatnak az élelmiszerellátásban különös tekintettel arra, hogy az akvakultúra ökológiai lábnyoma lényegesen kisebb, mint más élelmiszertermelő rendszereké. Bár a tengeri akvakultúra termelése növekvő tendenciát mutat, a világ akvakultúra termelésében meghatározó marad az édesvízi élőlények termelése, különösen a fejlődő országokban. A világ szegényebb országai élelmiszertermelésének a jövőbeni kihívásokkal szembeni ellenállóképessége igen gyenge, ezért számos nemzetközi projekt próbál a helyzeten javítani. A világ legfejletlenebb országai közé tartozik Laosz, ahol az akvakultúrának fontos szerepe van a halellátásban és a foglalkoztatásban. Laoszban több nemzetközi projekt segíti az agrárgazdaság és az élelmiszerellátás fejlesztését, azonban Magyarország az egyik legnagyobb donor e területen, tekintettel a két ország közötti hagyományos agrár kapcsolatokra és a stratégiai együttműködésre. Laoszban a gazdag vízi erőforrások jó lehetőséget biztosítanak a halászat és az akvakultúra fejlesztésére, azonban a lehetőségek kihasználását számos tényező nehezíti. Olyanok, mint például a minőségi ivadék- és takarmányellátás hiánya, a fejletlen infrastruktúra és intézményrendszer, a finanszírozási problémák, illetve a képzett munkaerő hiánya. A magyar kormány által Laosz számára biztosított kötött segélyhitelek kiemelt célja az élelmiszerbiztonság és az élelmiszerellátás biztonságának javítása. E programokban a hal értéklánc fejlesztésének fontos szerepe van, amely nemzetközileg is példaértékű. A magyar projektek segítik azt is, hogy magyar intézmények, illetve kis- és közepes vállalkozások erősíthetik jelenlétüket Délkelet Ázsiában, amelyik a világ egy gazdaságilag dinamikusan fejlődő régiója.

Administrative procedures, as well as public bodies that carry out these procedures, ought to perform functions related to the application of administrative law in a constantly changing social, economic, and political environment. This presents them with new challenges and expectations time and time again. According to the findings of the this study, the relation of transparency and administrative procedures – which could be described as a type of historically rooted but, at the same time, contemporary expectation towards public administration – fits in the above concept. The study attempts to interpret and define the concept of transparency on the basis of the terminology used by international organisations in the field of the examination of administrative procedures, and thus to highlight the issues, divergences and their causes.