Suchergebnisse

In South America in the 1960s and 1970s the contradictions of economic, social and political structures were deepening. The excepcional states of the new militarism appeared on the continent. Formally these state systems were set up by the institutional takeover of the armed forces. The military governments strove for the total reorganization and modernization of the societies in their all ‒ economic, political and ideological ‒ territories.The break-down of the military dictatorships in South America, in the one of three semi-peripherical areas of the world, took place in the 1970s and 1980s and 1990s and it was followed by the restoration of the civil governing in the form of hybrid systems. All these processes constituted the parts of the democratization.However in those societies have been present the authoritarian enclaves and the so-called "powers that be" as well as the inherited non-elected system of institutions of the controlled democray endangering the democratic establishment.The study aims at analizing these processes, the governmental and the state structures and the Económic transformations on the ground of the Brazilian experiences.

Jelen disszertáció a szociológia és a filmtudomány határterületén mozog, és arra keresi a választ, hogy az elemzett 1989 utáni filmekben hogyan jelenik meg az ábrázolt társadalmi valóság, valamint milyen jövőt ígérnek vagy sejtetnek a néző számára. A kutatás első részében tizenhárom, 1989 és 2018 között bemutatott rendszerváltás-filmet elemzek, vagyis olyan nagyjátékfilmeket, melyek narratívája közvetlen vagy közvetett módon tartalmazza a rendszerváltást mint történelmi eseményt, és vizsgálom meg, hogy milyen társadalmi-politikai kérdéseket vetnek fel, melyek az 1989 és 1990 között zajló Ellenzéki, valamint Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon is előkerültek, valamint milyen jövőképeket közvetítenek a néző számára. Az EKA- és NKA-ülésekre azért esett a választásom, mivel azok a rendszerváltás átmeneti időszakának lényegi diszkurzív terei voltak, a tárgyalásokról készült Kerekasztal-jegyzőkönyvek pedig a rendszerváltás legfontosabb dokumentumai közé tartoznak. Ezen tárgyalások a politika, a gazdaság és a társadalom dimenzióinak az átalakulás szempontjából lényegi pontjait vitatták meg, és adtak válaszlehetőségeket azokra. Az első hipotézis kapcsán az előfeltevésem az volt, hogy a filmek az idő előrehaladtával az egyes EKA- és NKA-témákat illetően egyre pesszimistább forgatókönyveket vázolnak fel, mivel a kilencvenes években megjelenő strukturális problémákat a társadalom és a gazdaság területén nem sikerült teljes körűen orvosolni. A kutatás második részében Magyarország két nemzetközileg is elismert rendezőjének, Jancsó Miklósnak és Tarr Bélának az 1989 után készült filmjeire fókuszálok, és azt vizsgálom meg, hogy milyen állításokat fogalmaznak meg a kilencvenes évek óta végbement hatalmi viszonyok változásáról, és milyen következtetést vonnak le belőlük. A disszertáció megtervezése során azért erre a két rendezőre esett a választásom, mivel az életpályájuk kezdete óta érzékenyen reagáltak az országban – és Tarr esetében a kelet-európai régióban – zajló társadalmi változásokra szoros összefüggésben az éppen ...

Considering the recent series of events and intensified diplomatic and economic relations, many experts envisage a new Cold War between the two superpowers of the twenty-first century. Although the Chinese-American relationship over the last half-century has experienced some great moments, it has mostly been characterised by less amicable or even hostile attitudes, as well as economically volatile competition. The pragmatic realist approach and diplomatic appeasement of the 1970s and 1980s served mutual interests for the two countries against their common foe, the Soviet Union. Nevertheless, concerning their political values and visions, the democratic US and the Marxist-Maoist People's Republic of China have proven to be two irreconcilable political and social experiments, worlds apart from each other's spheres and paradigms. Within the context of the drastically altered global political milieu of the new millennium, the two great powers have manoeuvred themselves into heated confrontational positions over the last decade, not even excluding the possibility of a severe clash of interests in the future.

The legal relationship between civil servants and the state, is not governed by the theory of sovereignty, which is relevant in the outer relationships between the state and its citizens, though it has some, limited effect on the inner relationships between the civil servant and the state organ, as well. The inner relationship falls into the category of "dependent work" and therefore civil servants must enjoy the employment rights generally applicable to employees with some alterations. Among such rights, two are investigated more closely in the paper: protection against unjust dismissal and collective rights of workers (right to organise, right to bargain collectively, and right to strike). In 2010 the Hungarian state modified its regulations on civil servants and introduced dismissal without notice referring to the argument that the parties of the legal relationship must be treated equally and because the civil servant can resign from its position without notice, the same right should be enjoyed by the state, as well. The Hungarian Constitutional Court and European Court of Justice nullified this law because of violating the right to work, the right to human dignity, and the right to hold public positions. The regulations on collective rights of civil servants have been systematically violated by the Hungarian legislator since 1992, when the first regulation on civil servants passed. Until 2011 the right to organise has been enjoyed without disturbance by civil servants but since than the state has organise the Bar of Hungarian Civil Servants into which all civil servants are obliged to enter. Because the Bar has rights which are usually considered to be union rights, therefore the Bar is a competitor of the civil servants' unions; consequently the regulations on the Bar violate the right to organise. The right to bargain collectively has never been enjoyed by unions of civil servants since 1992, despite such right is generally applied in developed countries app. since 1960-1970s and is also accepted by the international conventions on social and economic rights. The right to strike is also restricted by the Agreement on Right to Strike in Civil Service (1994) which prohibits the rights to strike far beyond the limits established by the Fundamental Law and the Act on Right to Strike (Act No. VII of 1989). Alternative methods of collective dispute settlement (mediation, arbitration) are also neglected by the Hungarian legal regime.