Suchergebnisse

This issue focuses on the digitalisation of education and on utilising technology in teaching and learning. This is not a new topic for the magazine – and with good reason. Both in theory and practice, incorporating ICT into education is a constantly developing field and process; new knowledge and developments are introduced into the practice of teaching more quickly than they are into various official strategies. "Digital transformation" is a term used in politics and at the decision-making level to describe the various processes and recommendations to governments about incorporating technology use in schools. Recently, these processes have been guided by the European Commission's (2021) Digital Education Action Plan. In this and similar strategies, it is important to distinguish between the processes of "digitisation", "digitalisation" and "digital transformation" (Schmidt & Tang, 2020). ; Tokratna tematska številka Andragoških spoznanj se posveča digitalizaciji izobraževanja in vključevanju sodobnih tehnologij v procese učenja. To temo smo v reviji že večkrat obravnavali – z razlogom. Uvajanje IKT v izobraževalni proces je namreč področje in proces, ki se nenehno razvija – teoretsko, pa tudi v praksi –, spoznanja pa se hitreje kot v različne strategije vpeljujejo kar v samo prakso poučevanja. »Digitalna preobrazba« je pojem, s katerim se predvsem na politični, odločevalski ravni opisujejo različni procesi in priporočila vladam glede vključevanja tehnologije v šole. V zadnjem času te procese usmerja zlasti Akcijski načrt za digitalno izobraževanje, ki ga pripravlja Evropska komisija (2021). V tej in podobnih strategijah je treba ločevati med procesi »digitizacije« (angl. digitisation), digitalizacije in pa »digitalne preobrazbe« (Schmidt in Tang, 2020).

The study examines some recent developments in Hungarian higher education funding with some historical and international outlook. Its purpose is to present the causes of the anomalies that we are experiencing today (such anomalies include, for example, new institutional indebtedness and their central support, as well as instructor layoffs at some universities, and a sudden increase in tuition fees). The anomalies are surprising because, according to the government, the introduction of the Chancellor's system was successful in consolidating higher education. The paper states that the last ten years of Hungarian higher education were characterized by the transformation of the financing system, in addition to the reduction of state resources. In international comparison, the government support for domestic higher education compared to GDP is significantly below the average of developed countries. The government tried to deal with institutional management difficulties and indebtedness with the introduction of the Chancellor's system. (which drastically reduced autonomy), and by providing ad hoc, hand-guided cash grants. However, the financial condition of the institutions is permanently bad, which is obviously at the expense of quality, as the institutions are forced to dismiss older and more experienced trainers, and the conditions of education also deteriorate. Without widening public resources and widening economic freedom, the situation will continue to deteriorate. It is becoming increasingly evident that the idea of a government strategy to make Hungarian higher education institutions world-class is unrealistic. ; A tanulmány a hazai felsőoktatás-finanszírozás néhány újabb történését vizsgálja meg, némi történelmi és nemzetközi kitekintéssel. Célja bemutatni azt, hogy a napjainkban tapasztalható anomáliák – mint például az újabb intézményi eladósodások és azok központi kisegítése (miközben a kancellári rendszer bevezetésével állítólag sikeres volt a felsőoktatás konszolidációja), elbocsátások egyes tudományegyetemeken, hirtelen tandíjemelés – mire vezethetők vissza. Az írás megállapítja, hogy a hazai felsőoktatás elmúlt tíz évét az állami források beszűkülése mellett a finanszírozási rendszer átalakulása jellemezte. Nemzetközi összehasonlításban a hazai felsőoktatás kormányzati forrásai (az állami támogatások aránya a GDP-hez viszonyítva) jelentősen elmaradnak a fejlett országok átlagától. A mindezek nyomán kialakult intézményi gazdálkodási nehézségeket a kormány a kancellári rendszer bevezetésével – s ezzel együtt a gazdasági autonómia radikális és az akadémiai (oktatási és kutatási) autonómia vele járó nem jelentéktelen korlátozásával –, valamint eseti, kézzel vezérelt konszolidációs pénzosztogatással próbálta kezelni. Az intézmények kondicionális helyzete azonban tartósan rossz, ami nyilvánvalóan a minőség rovására megy, hiszen az intézmények az idősebb és tapasztaltabb oktatók elbocsátására kényszerülnek, és az oktatás feltételei is romlanak. Félő, hogy az állami források bővülése és a gazdálkodási szabadság kiszélesítése nélkül a helyzet tovább romlik. Egyre nyilvánvalóbban irreálissá válik a kormányzati stratégiának nevezett anyag azon célkitűzése, amely szerint minden magyar felsőoktatási intézmény világszínvonalú kell legyen azokban a diszciplínákban, amelyek a saját kiemelt területéhez tartoznak.

The article examines the deliberation of
higher education (HE) scholars and practitioners on
research issues in the HE field, which has taken into
account the complexity of current trends of deglobalisation and changing characteristics of globalisation.
More precisely, the article offers a systematic review of
the ideas developed by focus group participants (FGPs)
from different parts of the world while debating internationalisation, globalisation and Europeanisation
with respect to the field of HE. These FGPs agreed that:
1) theoretical definitions used by academics and practitioners are currently socially constructed in a biased
way (in favour of the Anglo-North American point of
view); 2) academic research (notably conceptual definitions) must better take into account the issues contextually and dynamically across time and space; and
3) that HE research is in the stage when a more theoretically refined and a methodologically stronger new
global wave of empirical research is required for further
advancement of theorising and practitioners' work.
Keywords: higher education, methods, theory, definitions, globalisation, internationalisation, Europeanisation

Abstract. In this article we present findings from focus
groups (FGs) consisting of academics and practitioners in
the higher education (HE) field from different parts of the
world, who debated their perceptions of the current state
of the art in the HE field. The main findings, which call for
further research, as well as activities of academics, practitioners
and policymakers at various levels, are as follows: 1)
there is a gap between basic academic research and applied
research (with the latter often not meeting the appropriate
conceptual level), which needs to be closed; 2) this gap is
expressed also in the global context of the HE field; 3) multidisciplinarity,
interdisciplinarity, transdisciplinarity, methodological
quality of both basic and applied research need
to be developed and 4) scholars', practitioners' and governments'
(policymakers') responsibilities need to be addressed.
Keywords: higher education (HE), research, academics,
practitioners, government, policy

Članek poskuša konceptualizirati odnos med individualnim (stro-kovnim) in strukturnim v obdobju razmeroma korenitih sprememb v družbi. Izzivalna in razkrivajoča dialektika takih odnosov je analizirana s kombinacijo avtoetnografskih razmislekov, ob naslonitvi na arhivske dokumente, ki prikazujejo spremembe v delovanju strokovnega sveta v državi, ki je doživela tri temeljne miroljubne prehode in se tudi spopadla z njimi: prehod iz samoupravnega socialističnega gospodarstva v tržno gospodarstvo, prehod iz enopartijskega socialističnega sistema v repre-zentativno liberalno demokracijo in prehod iz republike, ki je bila del zvezne države, v neodvisno državo. Strokovni svet Socialistične republi-ke Slovenije (takrat še del Socialistične republike Jugoslavije), pozneje preimenovan v Strokovni svet Republike Slovenije (takrat že liberalna demokracija s tržnim gospodarstvom in z neodvisno državo), lahko slu-ži kot primer produktivnega prepletanja individualnega (strokovnega) in strukturnega pri oblikovanju in izvajanju preobrazbe izobraževalnega sistema. Kontekstualizirani prikaz in ocena premikov, ki so skupaj pri-pomogli k nastanku neodvisne države in njenega oblikovanja izobraže-valnega sistema, opisuje zapletenost in pomen refleksivnega upravljanja v času tranzicije, ki sama po sebi v ospredje postavlja vrsto pomembnih vprašanj ter vabi in podpira spremembe v izobraževalnem sistemu. Ta-kšne priložnosti država in njeni edukatorji ne bi smeli zamuditi. ; This article attempts to conceptualise the relationship between the indi-vidual (professional) and the structural in a period of relatively radical changes in society. The challenging and revealing dialectic of such rela-tions is analysed through the combination of auto-ethnographic reflec-tions and archival documents showing the changes in the functioning of a council of experts in a country that experienced and coped with three fundamentally peaceful transitions: the transition from a self-managed socialist economy to a market economy, the transition from a one-party socialist system to a representative liberal democracy, and from a re-public that was part of a federal state to an independent state. The Ex-pert Council of the Socialist Republic of Slovenia (then still part of the Socialist Republic of Yugoslavia), later renamed the Expert Council of the Republic of Slovenia (at that time a liberal democracy with a mar-ket economy and an independent state), can serve as an example of the productive intertwining of individual (expert) and the structural in the formulation and the implementation of the functional transformation of the educational system. The contextualised account and assessment of the shifts that together helped bring about the independent state and its education system formation outlines the complexity and importance of reflexive governance in the times of transition, which, in itself, brings to the fore a number of relevant issues and invites and supports change in the educational system. Such an opportunity should not be missed by the country and its educators.

The Khrushchev-inspired transformation of the school system affected the whole Central Eastern European region and determined pedagogical discourses for years. After the fall of Khrushchev (in 1964), the process stopped and the original goals were modified – in Hungary and everywhere in the socialist bloc. According to the evaluation of the reform after the fall of Khrushchev and the remembrance policy of the Kádár Era, the entire process was to be forgotten. This is definitely characteristic of the actors who participated in preparing decisions: although the School Reform Committee had formulated the main principles of the transformation (translating ideology into pedagogy), its members were barely referred to later, at most in one sentence as a warning. Chosen by party leaders, decision-makers were not mentioned in public in the 1960s or thereafter. In this paper, I briefly outline the historical context and then the theoretical aspects, which have prompted me to employ prosopography; in the second half of the study, an analysis provides a good example of this methodology. ; A Hruscsov által 1958-ban kezdeményezett oktatáspolitikai átalakítás az egész középkelet európai térségen végigsöpört, jó pár évre meghatározva a közéleti-pedagógiai diskurzusokat. Azonban Hruscsov bukása (1964) után megtorpant a folyamat, módosultak az eredeti célkitűzések Magyarországon és máshol is. A reform hatásai a mai napig érezhetőek (pl. az iskolarendszer reformja, a szakképzés, a koedukáció, a tananyag szerkezete, a középfokú oktatás expanziója), és a későbbiekben még fel-felbukkantak az átalakítás központi motívumai (pl. a politechnika, szocialista nevelőiskola), azonban Hruscsov bukása és a reform megítélése összekapcsolódott, a Kádár-rendszer emlékezetpolitikája a felejtés útját követte. Különösen igaz a hallgatás a hazai döntések előkészítésében részt vevő szereplőkre nézve: az átalakítás alapelveit megfogalmazó Iskolai Reformbizottság maximum említés szintjén bukkant fel a későbbiekben, nem is esett szó azokról a pártvezetés által kiválasztott döntéselőkészítőkről, döntéshozókról, akik az ideológiai-politikai akaratot a pedagógia nyelvére lefordították. Tanulmányomban a történeti kontextus rövid felvázolása után azokat az elméleti megfontolásokat ismertetem, amelyek a prozopográfiai módszertan alkalmazásához vezettek a kutatás során. A tanulmány második fele az elemzés bemutatásával a módszer alkalmazására nyújt példát.