Suchergebnisse

After the transformation to democracy and market economy the Visegrad Four (V4) countries (Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia) have rejoined the group of donors providing international development assistance to poor emerging countries. The aim of the paper is to help to better understand the foreign aid policy and practice of the V4 countries and their contribution to the development of the poor emerging countries by providing foreign aid for them. The main research questions focus on the following issues: What is the history and the major motif of the V4 countries for providing foreign aid? Which are the most preferred beneficiary countries and why? How much foreign aid and in what area is provided? How does it relate to other international donors? What does it mean to the recipient countries? Are there similarities or differences between the V4 countries in this respect? What are the major features distinguishing V4 donors from others? What kind of challenges and opportunities can arise? The hypotheses of the research to be tested are as follows: 1. Providing foreign aid by the V4 countries has its roots in the past regime which still has an influence on the present practice. 2. The V4 countries represent a special model for development cooperation with the aid recipient countries. 3. The major motif of the V4 countries for providing foreign aid was to support the geopolitical interest of the ex "Soviet Block", while after the change of the regime the aspiration of the V4 countries shifted towards gaining economic benefits from the cooperation with the aid recipient countries. The method of the research is literature review related to development theory and foreign aid as well as statistical analysis based on data on Official Development Assistance (ODA). Results prove the hypotheses.

The study examines some recent developments in Hungarian higher education funding with some historical and international outlook. Its purpose is to present the causes of the anomalies that we are experiencing today (such anomalies include, for example, new institutional indebtedness and their central support, as well as instructor layoffs at some universities, and a sudden increase in tuition fees). The anomalies are surprising because, according to the government, the introduction of the Chancellor's system was successful in consolidating higher education. The paper states that the last ten years of Hungarian higher education were characterized by the transformation of the financing system, in addition to the reduction of state resources. In international comparison, the government support for domestic higher education compared to GDP is significantly below the average of developed countries. The government tried to deal with institutional management difficulties and indebtedness with the introduction of the Chancellor's system. (which drastically reduced autonomy), and by providing ad hoc, hand-guided cash grants. However, the financial condition of the institutions is permanently bad, which is obviously at the expense of quality, as the institutions are forced to dismiss older and more experienced trainers, and the conditions of education also deteriorate. Without widening public resources and widening economic freedom, the situation will continue to deteriorate. It is becoming increasingly evident that the idea of a government strategy to make Hungarian higher education institutions world-class is unrealistic. ; A tanulmány a hazai felsőoktatás-finanszírozás néhány újabb történését vizsgálja meg, némi történelmi és nemzetközi kitekintéssel. Célja bemutatni azt, hogy a napjainkban tapasztalható anomáliák – mint például az újabb intézményi eladósodások és azok központi kisegítése (miközben a kancellári rendszer bevezetésével állítólag sikeres volt a felsőoktatás konszolidációja), elbocsátások egyes tudományegyetemeken, hirtelen tandíjemelés – mire vezethetők vissza. Az írás megállapítja, hogy a hazai felsőoktatás elmúlt tíz évét az állami források beszűkülése mellett a finanszírozási rendszer átalakulása jellemezte. Nemzetközi összehasonlításban a hazai felsőoktatás kormányzati forrásai (az állami támogatások aránya a GDP-hez viszonyítva) jelentősen elmaradnak a fejlett országok átlagától. A mindezek nyomán kialakult intézményi gazdálkodási nehézségeket a kormány a kancellári rendszer bevezetésével – s ezzel együtt a gazdasági autonómia radikális és az akadémiai (oktatási és kutatási) autonómia vele járó nem jelentéktelen korlátozásával –, valamint eseti, kézzel vezérelt konszolidációs pénzosztogatással próbálta kezelni. Az intézmények kondicionális helyzete azonban tartósan rossz, ami nyilvánvalóan a minőség rovására megy, hiszen az intézmények az idősebb és tapasztaltabb oktatók elbocsátására kényszerülnek, és az oktatás feltételei is romlanak. Félő, hogy az állami források bővülése és a gazdálkodási szabadság kiszélesítése nélkül a helyzet tovább romlik. Egyre nyilvánvalóbban irreálissá válik a kormányzati stratégiának nevezett anyag azon célkitűzése, amely szerint minden magyar felsőoktatási intézmény világszínvonalú kell legyen azokban a diszciplínákban, amelyek a saját kiemelt területéhez tartoznak.