Suchergebnisse

Aus ungarischer Sicht

The study examines some recent developments in Hungarian higher education funding with some historical and international outlook. Its purpose is to present the causes of the anomalies that we are experiencing today (such anomalies include, for example, new institutional indebtedness and their central support, as well as instructor layoffs at some universities, and a sudden increase in tuition fees). The anomalies are surprising because, according to the government, the introduction of the Chancellor's system was successful in consolidating higher education. The paper states that the last ten years of Hungarian higher education were characterized by the transformation of the financing system, in addition to the reduction of state resources. In international comparison, the government support for domestic higher education compared to GDP is significantly below the average of developed countries. The government tried to deal with institutional management difficulties and indebtedness with the introduction of the Chancellor's system. (which drastically reduced autonomy), and by providing ad hoc, hand-guided cash grants. However, the financial condition of the institutions is permanently bad, which is obviously at the expense of quality, as the institutions are forced to dismiss older and more experienced trainers, and the conditions of education also deteriorate. Without widening public resources and widening economic freedom, the situation will continue to deteriorate. It is becoming increasingly evident that the idea of a government strategy to make Hungarian higher education institutions world-class is unrealistic. ; A tanulmány a hazai felsőoktatás-finanszírozás néhány újabb történését vizsgálja meg, némi történelmi és nemzetközi kitekintéssel. Célja bemutatni azt, hogy a napjainkban tapasztalható anomáliák – mint például az újabb intézményi eladósodások és azok központi kisegítése (miközben a kancellári rendszer bevezetésével állítólag sikeres volt a felsőoktatás konszolidációja), elbocsátások egyes tudományegyetemeken, hirtelen tandíjemelés – mire vezethetők vissza. Az írás megállapítja, hogy a hazai felsőoktatás elmúlt tíz évét az állami források beszűkülése mellett a finanszírozási rendszer átalakulása jellemezte. Nemzetközi összehasonlításban a hazai felsőoktatás kormányzati forrásai (az állami támogatások aránya a GDP-hez viszonyítva) jelentősen elmaradnak a fejlett országok átlagától. A mindezek nyomán kialakult intézményi gazdálkodási nehézségeket a kormány a kancellári rendszer bevezetésével – s ezzel együtt a gazdasági autonómia radikális és az akadémiai (oktatási és kutatási) autonómia vele járó nem jelentéktelen korlátozásával –, valamint eseti, kézzel vezérelt konszolidációs pénzosztogatással próbálta kezelni. Az intézmények kondicionális helyzete azonban tartósan rossz, ami nyilvánvalóan a minőség rovására megy, hiszen az intézmények az idősebb és tapasztaltabb oktatók elbocsátására kényszerülnek, és az oktatás feltételei is romlanak. Félő, hogy az állami források bővülése és a gazdálkodási szabadság kiszélesítése nélkül a helyzet tovább romlik. Egyre nyilvánvalóbban irreálissá válik a kormányzati stratégiának nevezett anyag azon célkitűzése, amely szerint minden magyar felsőoktatási intézmény világszínvonalú kell legyen azokban a diszciplínákban, amelyek a saját kiemelt területéhez tartoznak.

Jelen írás célja, hogy most, amikor a felsőoktatás és annak átalakulása, átalakítása központi témává vált hazai és európai szinten egyaránt, áttekintést nyújtson a Bologna-folyamatról, kitérve annak előzményeire, kiváltó okaira is. Releváns szakirodalmak és a felsőoktatási miniszterek találkozóin elfogadott nemzetközi dokumentumok segítségével feleleveníti a folyamat főbb állomásait, kiemelve a főbb trendeket, irányvonalakat és prioritásokat. Kitér az Európai Felsőoktatási Térség legjelentősebb felsőoktatási szervezeteire, azok létrejöttére, főbb feladataira, továbbá a folyamat nyomonkövetése érdekében tett erőfeszítésekre, az elért eredményekre, egyes aktuális trendekre, valamint a jövő kihívásaira. = The aim of this paper is to provide an overview of the Bologna process, including its antecedents and causes, now that higher education and its transformation has become a central topic at both Hungarian and European levels. It revives the main stages of the process with the help of relevant literature and international documents adopted at the meetings of the Ministers of Higher Education, highlighting the main trends, directions and priorities. It covers the most important higher education organisations in the European Higher Education Area, their establishment, their main tasks, furthermore the efforts made to monitor the process, the results achieved, some current trends and future challenges.

In our study, we attempt to provide a broad picture about the views of those authors who assessed the nationality concept of Ferenc Deák and József Eötvös, and through this analysis we would clarify how diverse approaches of the same issue might exist within the academic literature. We rely on the main relevant sources drafted under different political regimes: from the dualist period, Béla Grünwald, Lajos Mocsáry, and Oszkár Jászi are highlighted; from the era between the two world wars, Gyula Szekfű, Imre Mikó, and Kálmán Molnár will be cited; while the communist approach would be represented by Erzsébet Fazekas and Gábor Kemény G. Apart from the most influential Hungarian scholars, some authors from the neighbouring countries and the mainstream contemporary international literature on the status of national minorities will be also referred to. The core of our research is not the evaluation of the 1868 Act on nationalities or its application itself but the ex-post assessment of the political nation concept provided by Deák and Eötvös, which was a point of reference for the whole contemporary Hungarian political community and which also determined the logic of the 1868 Act on nationalities.

In 1988-1989 a stream of East Germans sought refugee in Hungary at the Embassy of West Germany in Budapest. The three countries taking part in the issue made different solutions to deal with the increasing problem. The East German leadership tried to call back the refugees and calm down the emigration process, but it had lost its confidence. West Germany tried to solve the problem not only on the level of consulship but exten-sively, in part with recognizing the status those waiting for West German citizenship and those for refugee status - without any success. In the interest of the resolution and bring the Hungarian leadership to their point of view, they tried to make use of the international organizations. However, the Hungarian leadership made efforts to stay out of the issue to get the two German states make an agreement. But there was no chance for that so Buda-pest gave up its quasi neutrality and tried to solve the problem opening the border by avoiding Hungary to turn into a refugee camp of the region. Besides making this ad hoc arrangement, the whole issue needed more radical crisis management, not only in Hungary.