Suchergebnisse

Aus europäischer Sicht

Mass migration, as it appears in the 21st century, is one of the greatest challenges of our globalized world. The unanswered questions of European Union (EU) immigration policy that emerged over the past few decades have become more pressing than ever. One of these urgent questions is: how can we provide for a developing European economy in an era of demographic decline in a way that it is based on the opportunities opened up by legally regulated forms of migration. A second question is: how can the EU ensure the safety of the newly arriving people in need and, at the same time, keep away illegal migrants and eliminate criminal activities related to migration. The European Union is destined to spread the principles of peace and unconditional respect for human rights not only within its own borders, but also on a global scale, when engaging in international affairs. In addition to observing human rights, however, the EU must also take into account all security considerations that are pertinent in guaranteeing the free movement of its citizens within the Member States.

Central Europe means different political, economic, cultural, geopolitical and a "regional security community" contents in relation to my topic. Nowadays, this region, the "Central Europe" region primarily means the V-4 cooperation and the very important role and initiatives of the region in the EU. The V-4 cooperation, which was established in 1991, can be conceived as an attempt at creating a special form, as a mechanism and sub-stance to the political dimension of this region. The four members of the special mechanism are trying to get closer to one another by relying on solidarity with each other. The V-4 cooperation is based on the common history of the participating countries and close similarities between their recent transformation processes. Such resemblances explain the V4 structure's success, including parallel navigation in the problems of European Union and NATO accession. In the absence of permanent institutions [except the International Visegrad Fund (IVF)], the dimension and ambitions of the V-4 cooperation depends on the political objective of the governments and direct security environment, which impacts on these countries.

A doktori értekezés a nemzeti és etnikai kisebbségek országos parlamenti képviseletének kérdését járja körül, és azt kutatja, hogy a parlamenti képviselet biztosítása együtt jár-e a multikulturalizmus elméletéből következő egyéb követelmények teljesülésével, nevezetesen kulturális jogok és antidiszkriminációs intézkedések biztosításával. A kutatás tehát a multikulturalizmus és a képviseletelmélet szakirodalmi kontextusában elemzi 11 kelet- és kelet-közép-európai ország nemzeti és etnikai kisebbségeinek parlamenti képviseletét. A dolgozat elméleti megközelítése a multikulturalizmus definíciós kérdéseinek vizsgálata mellett elsősorban a nemzetiségi képviselet szükségességével és megvalósulási lehetőségeivel foglalkozik. A kutatás két fő módszerre épül. Első részében a vizsgált országok releváns intézményeinek vizsgálatához, a jogszabályban rögzített elemeken túl, a vonatkozó nemzetközi egyezmények monitorozási mechanizmusai kapcsán született jelentéseket elemzem. Így a kisebbségi képviseletet biztosító intézményeket a képviselet lehetséges minőségének szempontjából értékelem. Ugyanakkor elemzésem nem csak a különleges jogokra korlátozódik, a nemzetiségi pártok általi képviselet is az értékelés részét képezi. A kutatás második részében a parlamenti képviselet és egyéb jogosultságok közötti összefüggést, ezek együtt járását vizsgálja a dolgozat. Ehhez a jól ismert MPI index újragondolásával megalkottam a Kisebbségi Jogi Indexet, ami összesen 12 elemet foglal magába. A KJI index a nemzetiségeknek biztosított politikai jogokat, kulturális jogokat és antidiszkriminációs intézkedéseket értékel 9 fokú skálán. Nemzeti kisebbségségekkel foglalkozó szakértőket kértem arra, hogy egy kérdőíven, az általam alkotott pontozási szabályoknak megfelelően értékeljék az adott országot. Összesen több mint 100, minden országból legalább 6 kitöltés érkezett. A kutatás eredményei kapcsán arra lehet rávilágítani, hogy azokban az országokban, ahol a parlamenti képviselet magas pontszámmal értékelhető, ott egyéb jogosultságok terén is ...

The study examines some recent developments in Hungarian higher education funding with some historical and international outlook. Its purpose is to present the causes of the anomalies that we are experiencing today (such anomalies include, for example, new institutional indebtedness and their central support, as well as instructor layoffs at some universities, and a sudden increase in tuition fees). The anomalies are surprising because, according to the government, the introduction of the Chancellor's system was successful in consolidating higher education. The paper states that the last ten years of Hungarian higher education were characterized by the transformation of the financing system, in addition to the reduction of state resources. In international comparison, the government support for domestic higher education compared to GDP is significantly below the average of developed countries. The government tried to deal with institutional management difficulties and indebtedness with the introduction of the Chancellor's system. (which drastically reduced autonomy), and by providing ad hoc, hand-guided cash grants. However, the financial condition of the institutions is permanently bad, which is obviously at the expense of quality, as the institutions are forced to dismiss older and more experienced trainers, and the conditions of education also deteriorate. Without widening public resources and widening economic freedom, the situation will continue to deteriorate. It is becoming increasingly evident that the idea of a government strategy to make Hungarian higher education institutions world-class is unrealistic. ; A tanulmány a hazai felsőoktatás-finanszírozás néhány újabb történését vizsgálja meg, némi történelmi és nemzetközi kitekintéssel. Célja bemutatni azt, hogy a napjainkban tapasztalható anomáliák – mint például az újabb intézményi eladósodások és azok központi kisegítése (miközben a kancellári rendszer bevezetésével állítólag sikeres volt a felsőoktatás konszolidációja), elbocsátások egyes tudományegyetemeken, hirtelen tandíjemelés – mire vezethetők vissza. Az írás megállapítja, hogy a hazai felsőoktatás elmúlt tíz évét az állami források beszűkülése mellett a finanszírozási rendszer átalakulása jellemezte. Nemzetközi összehasonlításban a hazai felsőoktatás kormányzati forrásai (az állami támogatások aránya a GDP-hez viszonyítva) jelentősen elmaradnak a fejlett országok átlagától. A mindezek nyomán kialakult intézményi gazdálkodási nehézségeket a kormány a kancellári rendszer bevezetésével – s ezzel együtt a gazdasági autonómia radikális és az akadémiai (oktatási és kutatási) autonómia vele járó nem jelentéktelen korlátozásával –, valamint eseti, kézzel vezérelt konszolidációs pénzosztogatással próbálta kezelni. Az intézmények kondicionális helyzete azonban tartósan rossz, ami nyilvánvalóan a minőség rovására megy, hiszen az intézmények az idősebb és tapasztaltabb oktatók elbocsátására kényszerülnek, és az oktatás feltételei is romlanak. Félő, hogy az állami források bővülése és a gazdálkodási szabadság kiszélesítése nélkül a helyzet tovább romlik. Egyre nyilvánvalóbban irreálissá válik a kormányzati stratégiának nevezett anyag azon célkitűzése, amely szerint minden magyar felsőoktatási intézmény világszínvonalú kell legyen azokban a diszciplínákban, amelyek a saját kiemelt területéhez tartoznak.