Suchergebnisse

This is an exploratory study of populist political movement Sme rodina – Boris Kollár (We Are a Family – Boris Kollár, since November 2019 only Sme rodina). The paper first locates this movement into a lose concept/sui generis family of political parties (the niche party), arguing in contrast to some typologies that this is primarily protest populist party presenting some niche issues, and only secondarily, an entrepreneurial party. The paper also answers the question why this party is considered as being populist by many political and non-political actors and analysts. The paper also suggests that there is actually non-existent, but assumed direct correlation between the support for this party and the decline in the standard of living, as sometimes presented in public discourse. In contrast, it is suggested here that there may be stronger links between relative poverty, feeling of being abandoned by political elites/parties, and low educational levels. Moreover, there played an important role previous knowledge (celebrity status) of the party leader who was often presented and discussed in tabloid media. For this reason, many young females voted for this party. The party also managed to raise a widely perceived problematic issue that was seen as not tackled sufficiently or at all by the previous governments and other competing political parties (the niche or salient issue).

A régiók nem csak a közelmúltban jelentek meg az európai politika színpadán, mint önálló szereplők, tevékenységüket már évtizedek óta jegyzik. Ennek középpontjában mindenekelőtt a régiók határokon átnyúló együttműködése áll, ezt egészítették ki a régiók transznacionális megállapodásaival, amelyek arra szolgáltak, hogy a nemzetállamok kormányaival valamint a nemzetközi szervezetekkel, különösképpen az Európa Tanáccsal és az Európai Közösséggel szemben érdekképviseletüket gyakorolják. Az utóbbi időben a régiók egyre energikusabban és követelőbben hívták fel magukra a figyelmet. Tevékenységük súlypontja jelenleg nyilvánvalóan az EU és az integrációs folyamatokon belül helyezkedik el. A régiók mint az EU-kontextus politikai tényezői igen sokrétű tevékenységet mutatnak fel, amelyek az "Európa régiói" megjelölésben foglalhatók össze. Az elnevezésből, mint sokszor használatos szlogenből azonban hiányzik egy egyértelmű és ugyanakkor közös megegyezéssel alapuló, elfogadott tartalom. Regions appeared as autonomous entities on the European political stage not only in recent years. The activity of regions has been recorded for decades. It focuses above all on the cross-border cooperation of regions, and was supplemented by the trans-national agreements of regions, which served to practice their representation against the governments of nation states as well as international organisations, in particular, the European Council and the European Community. Most recently, regions have drawn attention to their presence more and more and when doing so have found increasing attention. Their centre of activity is now obviously located within the EU and the integration processes. Regions as the political factors of the EU context show a wide range of activities that can be summarized under the label of 'the regions of Europe'. The name, as a frequently used slogan, is lacking a clear and at the same time jointly agreed, accepted content. Regions and regionalism are rather flourishing in Europe. But what do regionalism and the expression Europe of regions exactly mean? There are many approaches to the question, the concept of cross-border interregionality between the Member States of the European Union, or the effort to make regions the basic building blocks of European integration instead of states, and the objective to introduce a three-tier structure to the European Union which would extend the already existing tiers of the European Union and the Member States with a third one, the territorial units within nation states. The first approach has long been adopted, the second approach is rather utopian. The third one is subject to fierce debates: a three-tier European Union with European, nation state and regional levels.

As a motivational factor of action, political efficacy is an important predictor of political behaviour. The term was invented to capture the extent to which people feel that they can effectively participate in politics and shape political processes. Today, we have a comprehensive knowledge of the individual-level factors (socio-demographic variables, political preferences etc.) that shape the level of internal and external dimensions of political efficacy. However, while it is widely demonstrated that media consumption influences the level of political efficacy, the country-level media context factors affecting it have rarely been studied. This paper reports the findings of extensive research on how two crucial features of the media context, the political significance of the media and the level of political parallelism in the media system, shape the level of external and internal political efficacy. The investigation draws upon the dataset of the seventh round (2014 – 2015) of the European Social Survey (ESS) and includes more than twenty-two thousand respondents from nineteen European democracies. The research hypothesizes that in countries where the media play a more important role, people have lower levels of external and higher levels of internal political efficacy. Political parallelism, which shows the extent to which media outlets are driven by distinct political orientations and interests within a particular media system, is expected to directly increase both external and internal political efficacy. Its indirect effect is also hypothesized, arguing that partisan media amplifies the winner-loser gap in political efficacy as a kind of "echo chamber". The findings show that in countries where the media play a major role in shaping political discourse, people have lower levels of external political efficacy, while the political parallelism of the media system indirectly affects the external dimensions of political efficacy. Internal political efficacy is, however, not related to these context-level factors.

The Hungarian railway network with the latest and most advanced in the XIX–XX. at the turn of the century. The railway network plays a crucial role not only within the country's borders, but the whole of Europe. The nationalities wanted to create their own state in the Austro - Hungarian monarchy. The Entente validate their own political and economic interests of the Páruzsi peace talks, was used for the national aspirations. The world changes strengthened the political aspirations of the Entente. The strategic interests also justify their decisions. Soviet Russia and the European labor movement organization of great danger to the Entente countries. Politicians of the Entente countries have developed the boundaries of the Central European countries, on the basis of these two reasons. They split up the single railway network in small units. Austria wants now to standardize the components, according to their own interests. Hungary can not promote their own interests in the field of European rail services.

Over the past few decades, Lifelong Learning has developed into the most important pedagogic paradigm in Europe. At the same time, it has also become a generic term for the reform ideas of the European Union. Ever since the European Year of Lifelong Learning in 1996, this paradigm has been regarded as the most effective way to deal with the rapid social, political and economic changes of the modern world. With the introduction of the Lisbon Process in 2000 to create "the most competitive and dynamic knowledge-based economy in the world," Lifelong Learning has become even more significant. Although this aim has not been achieved, the EU has been endeavouring to generate "smart, sustainable, inclusive growth" since 2010 with its new agenda Europe 2020, thus strengthening the coordination of national and European policies. The idea of Lifelong Learning still plays a great role. This study analyses the reception of the European reform debate about Lifelong Learning in the educational scholarly discourse of two EU member states: Germany, representing the "old Europe", and Hungary, the "new Europe". The focus is on the 1996–2005 period – between the European Year of Lifelong Learning and the halfway point of the Lisbon Process – when EU states attempted to implement the idea of Lifelong Learning in their national educational systems. There are two main discourse lines about Lifelong Learning: (educational) policy and scholarly. The educational scholarly discourse not only reflects the European and national discourse about Lifelong Learning, but also endeavours to find compatibilities between European and German/Hungarian traditions, policy aims and research topics. The study analyses 49 articles about Lifelong Learning in ten volumes of seven educational scholarly journals in Germany and Hungary, which represent three scholarly areas in the field of education: general education, school pedagogy and adult education. Using a three-step "perception – interpretation – adaptation" analysis, it shows the similarities and differences in the German and Hungarian adaptations and the most important influencing factors. As a result, the similarities in the educational debate within these two countries can be traced back to the standardizing effects of EU (educational) policy activities. The differences stem from the different geographical and political situations, durations of EU membership, political and economic traditions after 1945 and structures of the two education systems. ; A tanulmány az Európai Unió Lifelong Learning-koncepciójának adaptációját hasonlítja össze két uniós tagország neveléstudományi vitájában: Németországban, ami a "régi Európát" és Magyarországon, ami az "új Európát" reprezentálja. Az "észrevétel-értelme-zés-adaptáció" többlépcsős elemzési séma segítségével egyrészt feltárja az EU-kon-cepció német és magyar adaptációjának hasonlóságait és különbségeit, valamint be-mutatja és elemzi az azokat befolyásoló legfontosabb tényezőket.

A Hungarian Comparative Agendas Project (CAP) az MTA TK Politikatudományi Intézetében működik, célja a magyar közpolitika dinamikájának feltárása a különböző közpolitikai és politikai napirendek kvantitatív társadalomtudományi eszközökkel történő vizsgálatával. Mindehhez az Egyesült Államokban Frank Baumgartner és Bryan Jones nevével fémjelzett Policy Agendas Project közpolitikai tartalomelemző kódkönyvét adaptálja hazai környezetben. A kutatás azt célozza, hogy konzisztens adatbázist hozzon létre a magyar közpolitikai folyamatok meghatározó aktorai – így a parlament, a média és a közvélemény szereplői – számára meghatározó ügyekről. A mérések megbízhatóságát az egyértelműen megszabott, koherens kódolási szabályok garantálják, amelyek révén a kormányzat prioritásainak változásai időben és közpolitikai területenként konzisztens módon nyomon követhetők. Az "Országgyűlési képviselők (1990-2014)"adatbázis az 1990-2014 közötti országgyűlési képviselőkről nyújt tájékoztatást. A leiró tábla a 2014-2018 közötti képviselőket összegyűjtő táblával is kiegészül. A Bizottságok (1990-2014) adatbázis az 1990-2014 között felállitott Bizottságokról nyújt tájékoztatást, később az 1920-1990 előtti Bizottságokról szóló leiró táblával is kiegészül.

A Hungarian Comparative Agendas Project (CAP) az MTA TK Politikatudományi Intézetében működik, célja a magyar közpolitika dinamikájának feltárása a különböző közpolitikai és politikai napirendek kvantitatív társadalomtudományi eszközökkel történő vizsgálatával. Mindehhez az Egyesült Államokban Frank Baumgartner és Bryan Jones nevével fémjelzett Policy Agendas Project közpolitikai tartalomelemző kódkönyvét adaptálja hazai környezetben. A kutatás azt célozza, hogy konzisztens adatbázist hozzon létre a magyar közpolitikai folyamatok meghatározó aktorai – így a parlament, a média és a közvélemény szereplői – számára meghatározó ügyekről. A mérések megbízhatóságát az egyértelműen megszabott, koherens kódolási szabályok garantálják, amelyek révén a kormányzat prioritásainak változásai időben és közpolitikai területenként konzisztens módon nyomon követhetők. Az országgyűlési képviselettel rendelkező pártok adatbázis az országgyűlési képviselettel rendelkező pártokról nyújt tájékoztatást. Az adatok a Magyar Országgyűlés hivatalos oldaláról (http://parlament.hu/) származnak. A Párthierarchia az Országgyűlésben adatbázis a Magyar Országgyűlés frakcióinak elnökeiről és alelnökeiről nyújt tájékoztatást 1990-től kezdődően. A források a Magyar Országgyűlés (http://parlament.hu) hivatalos oldaláról származnak. Az adatbázisban szereplő legfontosabb változók az alábbiakra terjednek ki: a képviselő neve (name), párthovatartozása (party affiliation) és a frakció hierarchiájában betöltött pozíciója (party_hierarchy). isztens módon nyomon követhetők.

A Hungarian Comparative Agendas Project (CAP) az MTA TK Politikatudományi Intézetében működik, célja a magyar közpolitika dinamikájának feltárása a különböző közpolitikai és politikai napirendek kvantitatív társadalomtudományi eszközökkel történő vizsgálatával. Mindehhez az Egyesült Államokban Frank Baumgartner és Bryan Jones nevével fémjelzett Policy Agendas Project közpolitikai tartalomelemző kódkönyvét adaptálja hazai környezetben. A kutatás azt célozza, hogy konzisztens adatbázist hozzon létre a magyar közpolitikai folyamatok meghatározó aktorai – így a parlament, a média és a közvélemény szereplői – számára meghatározó ügyekről. A mérések megbízhatóságát az egyértelműen megszabott, koherens kódolási szabályok garantálják, amelyek révén a kormányzat prioritásainak változásai időben és közpolitikai területenként konzisztens módon nyomon követhetők. Az Egyéni választókerületek adatbázis az egyéni választókerületekről nyújt tájékoztatást az 1990 és 2010 közötti időszakról. Az adatok a magyar Nemzeti Választási Iroda hivatalos oldaláról (http://valtor.valasztas.hu/valtort/jsp/t0.jsp) származnak. Az adatbázisban szereplő legfontosabb változók az alábbiakra terjednek ki: az egyéni választókerület neve (smd_name), az egyéni választókerületi képviselő pártjának neve (party_affilitation) és a magyar települések hivatalos neve (settlement_name).

A Hungarian Comparative Agendas Project (CAP) az MTA TK Politikatudományi Intézetében működik, célja a magyar közpolitika dinamikájának feltárása a különböző közpolitikai és politikai napirendek kvantitatív társadalomtudományi eszközökkel történő vizsgálatával. Mindehhez az Egyesült Államokban Frank Baumgartner és Bryan Jones nevével fémjelzett Policy Agendas Project közpolitikai tartalomelemző kódkönyvét adaptálja hazai környezetben. A kutatás azt célozza, hogy konzisztens adatbázist hozzon létre a magyar közpolitikai folyamatok meghatározó aktorai – így a parlament, a média és a közvélemény szereplői – számára meghatározó ügyekről. A mérések megbízhatóságát az egyértelműen megszabott, koherens kódolási szabályok garantálják, amelyek révén a kormányzat prioritásainak változásai időben és közpolitikai területenként konzisztens módon nyomon követhetők. Az "Interpellációk (1949-2018)" adatbázis az 1949 és 2018 között az Országgyűlésben elhangzott interpellációkról nyújt tájékoztatást. Az adatok a Magyar Országgyűlés hivatalos oldaláról (http://parlament.hu/) származnak.Az adatbázisban szereplő legfontosabb változók az alábbiakra terjednek ki: az interpelláció címe (complete_title), az interpelláció beterjesztőjének neve (introducer), az interpelláció beterjesztésének időpontja (date_introduced), az interpellációk közpolitikai tartalma (majortopic és subtopic), a válaszadó neve (respondent) és az Országgyűlés döntése a miniszteri válasz elfogadásáról (passed). Az adatbázis az 1867-1949 között elhangzott interpellációkkal is kiegészül. A "Kérdések (1990-2014)" adatbázis az 1990-2014 elhangzott, az "Írásbeli kérdések (1998-2014)" adatbázis az 1998-2014 között irásban feltett kérdéseket gyűjti össze, később a 2014-2018 között feltett kérdésekkel is kiegészül.

This contribution offers a reminder of the state of political forces in France and the course of the health crisis, which initially took place in a context of strong political tensions, particularly as a result of the controversial pension reform decided by Macron. The COVID crisis allowed populist parties to develop 'naming' and 'blaming' strategies, initially mobilized in different proportions, to attack the President of the Republic Macron. The analysis shows that the decision to introduce a lockdown led the two leaders of the parties described as populist to harden their criticism to similar proportions but also to 'claim' rapid responses to the crisis. These speeches are also part of the medical polemics that will have been omnipresent throughout the pandemic. Finally, we observe that these strategies have not been beneficial to the populist parties, since during the municipal elections the two parties did not manage to take advantage on this health and political sequence.

A Helsinki Deklaráció egy olyan dokumentum, amelyet közösen hozott létre a két legjelentősebb európai aneszteziológustársaság: a European Board of Anaesthesiology (EBA) és a European Society of Anaesthesiology (ESA). A kezdeményezést 2010 júniusában bocsátották útjára, és egy olyan európai konszenzust jelent, amelyben foglaltak használata igazoltan javítja a betegek biztonságát és a minőségi perioperatív ellátást. A program elemei közül a szerzők négy területet emelnek ki, amelyek kis ráfordítással bevezethetők és egyértelműen előnyösek: a műtéti ellenőrző lista, a műtétekhez társuló fertőzések megelőzése, a célorientált folyadékterápia és a perioperatív táplálás. Az irodalmi áttekintés hangsúlyozza, hogy a jól szervezett perioperatív ellátás kulcsfontosságú szerepet tölt be a betegbiztonság javításában. The Helsinki Declaration was created and signed by the European Board of Anaesthesiology (EBA) and the European Society of Anaesthesiology (ESA). It was initiated in June 2010, and it implies a European consensus on those medical practices which improve patient safety and provide higher quality perioperative care. Authors focus on four elements of this initiative, which can be easily implemented, and provide almost instant benefit: use of preoperative checklist, prevention of perioperative infections, goal-directed fluid therapy and perioperative nutrition. The literature review emphasizes that well organized perioperative care plays the most important role in improving patient safety.

One striking aspect of the coronavirus crisis was the poor response of the right-wing populist leaders to the pandemic in countries such as the US, Britain, and Brazil. Despite this fact, the continuing voter support right-wing populist leaders attract across countries with different socio-economic traits is puzzling. In this paper, we argue in favour of a cognitive anthropological view of populism scholarship. Cognitive and evolutionary anthropology shows that mental systems common to all humans shape the way we understand the world, making some ideas more plausible than others regardless of their levels of accuracy. Even though the action of 'building a wall' to keep illegal migrants away can prove ultimately unfeasible and does not address real immigration issues, due to our cognitive evolution, it makes intuitive sense as a plausible option to reducing immigration. Populist leaders exploit our cognitive intuitions by providing such intractable but oftentimes intuitively-plausible ideas in order to get elected or to promote preferred policies. Furthermore, we intuitively admire powerful individuals and tend to defer to authoritative and charismatic figures as an evolutionary strategy for acquiring valued skills and negotiating hierarchies. As a result, by committing to the intuitively-plausible policies populist leaders promote, such as 'building a wall', they give additional credence to the political beliefs that are based on our cognitive intuitions, effectively increasing their plausibility for the "common folk".

This working paper investigates public policies that precede the rise of populism. A mixedmethod research design is applied: on the one hand, we use data from international surveys and databanks to explore the policy–populism nexus from a comparative European perspective. On the other hand, country case studies have been prepared to understand the country-specific historical and socio-economic features of populism and its potential policy roots. Four countries were selected as national case studies: two EU member states (Greece and Hungary) because of a strong, long-term support of populist parties; one EU member state (Lithuania), where support of populist parties remain moderate, although historical and socio-economic features suggest a likely rise of populism; and one country (Turkey) that exhibits the potential hybridization tendencies of populism and the role of policies in the shift from democratic towards authoritarian regimes. We found that the content of policies were weak predictors of the rise of populism. Country-specific measures were more important predictors than policy ideas. At the same time, our results demonstrate that the lack of activation policies may be a strong predictor of welfare populist attitudes of citizens, and the exclusion of a significant proportion of young people from the labour market clearly feeds populist attitudes. Another important finding is that crisis management policies matter, but not the socio-economic crisis in itself: the management of crisis by non-elected policy experts, through technocratic governance methods, will likely trigger populism. This is particularly true in societies where political polarization is high

A kutatás az igazságszolgáltatásba vetett állampolgári bizalom problémájával foglalkozott. A kutatás keretében többek között készült egy reprezentatív adatfelvétel a rendőrségbe és a bíróságba vetett bizalom kérdéskörében és egy média tartalomelemzés. Válogatott magyar sajtótermékek bűncselekményekre, illetve a büntető-igazságszolgáltatás intézményeinek, elveinek médiaprezentációjára vonatkozó tartalmának numerikus és szöveges kódolása történt meg.

The EU is bound to respect the national identities of Member States. States might, at occasions, define their national identities in ways that breach inclusive constitutional values (e.g. equality) protected under TEU Article 2. The assumption behind the recognition of diverse constitutional identities is the peaceful coexistence of both, which is challenged by illiberal national developments. Instead, we see a zero-sum game between the constitutional recognition of exclusive values (e.g. dominant ethnicity or religion) and inclusive constitutional values; every gain by the proponents of emergent authoritarianism translates to a loss on the side of constitutional democracy. While exclusive norms appear in virtually every constitutional system, a critical mass of exclusive values can lead to the hollowing out of a democratic order, both on the national and on the supranational level. To try to draw the line where this shift happens, we are relying on the limits of toleration, and recognition, of exclusive norms and identity elements of minority communities in liberal theories of multiculturalism (e.g. Raz, Taylor, Kymlicka). We think that the case of illiberal minorities raise structurally similar theoretical questions, insights, and experiences than the dilemma defined above, the challenge of illiberal Member States undermining EU fundamental values.