Suchergebnisse

Írásom középpontjában a Történelem és osztálytudat Eldologiasodás-tanulmányának egy rövid, spekulatív és szerfelett nehéz szakasza áll, amelyben Lukács a dialektikus módszer sajátos teljesítményéről, "rendszer és történelem egységpontjának" meghatározásáról fejti ki gondolatait. Először megvilágítom a kontextust és a passzus értelmezéséhez nélkülözhetetlen kulcsfogalmakat, majd mondatról mondatra haladva elemzem a szöveghelyet, rekonstruálva a hegeli logikával és a politikai gazdaságtan marxi kritikájának módszertanával való összefüggéseket is.

Hévizi Ottó A disszonancia filozófusa – a dilemmatikus Lukács című könyvéről írt recenziómban röviden ismertetem a szerző vizsgálódásait vezető fő kérdéseket. A tanulmánykötet középpontjában a fiatal Lukács áll; a filozófus 1919 utáni munkás­ságá­ról, amely Hévizi szerint mindinkább "elsekélyesedő" gondolkodásra vall, kevés szó esik. A recenzióban kifejtem, miért tartom az ifjúkori alkotói periódust értelmező narratívát izgalmasnak és meggyőzőnek, a marxista Lukácsról festett képet viszont igaztalannak.

AbstractDuring the winter of 1968–69, members of the so-called Budapest School formulated a scathing "review" of Georg Lukács' late work, Ontology of Social Being. In the wake of the objections (but not in accordance with them), Lukács began to revise the text, but was unable to complete it: he died in June 1971. The disciples' critique, published in English and German in 1976, played a major role in the reception history of Ontology—or rather in the fact that the 1500-page "philosophical fiasco" still has no remarkable reception history. The main criticism of the disciples is that Lukács' work mixes two incompatible ontologies and recalls the worst traditions of Soviet Marxism. In this paper, I will argue that the disciples' "review" is misleading (nevertheless, the historical circumstances may provide a sufficient explanation for this) because there are no "two ontologies" in Lukács' unfinished book. I will concentrate on the source of the misunderstanding, the Lukácsian thesis of the "post festum-rationality" of history, and in the light of this I will analyse how Lukács describes the open determination of individual and collective action in the process of the social reproduction of life.