Suchergebnisse

The current paper, without scientific systematization and artistic meditation, tries to addresslife itself (the normatively understood 'good life') in an essayist way. It strives to draw up somecore pillars of a research program about a commonly known everyday phenomenon, informality,more precisely its distorted form which is inducing social inequalities and injustices, and which,because of this, should be seen reflexively and critically. The proposed argument is a theoreticalreflection on József Böröcz's still actual and progressive scientific endeavor to create a frameworkfor the sociology of informality.

The current paper attempts to embrace trust and distrust as emotions, as well as showing trust or distrust as cognitively justified decisions in one coherent theoretical framework. It links these emotional and action-like domains together by the notion of self-trust which is interpreted as a form of rationale. The argument claims that self-trust of those people who are able to trust others functions in a completely different way in compare to the one of distrusting subjects.

The international community oftentimes condemns Israel as an occupying power, and argues the legitimate rights of the Jewish state to maintain military or civil administration over the 1967's borders. Although this is a well-known standpoint, and it is echoed in daily articles as well in diplomatic documents too, however we don't know enough about the real historical, political and legal context, and especially not about the Israeli settlement policy in the disputed territories. The aim of this paper is to mention these aspects in more details, to demonstrate the complexity of these not so black and white circumstances, and to present some key points of the real context, with the goal to understand the conflict and the viable peace-building alternatives more in depth.

A tanulmányblokk bevezetője rámutat arra, hogy az embertársakba vetett bizalom, tehát az egyének ismeretlen mások felé érzett bizalma, olyan alapvető fontosságú jelenség megértésére törekvő fogalom, amely nélkül a bizalomkutatás nem tud építkezni. Az írás röviden összefoglalja a szerzői kollektíva eddigi erőfeszítéseit és eredményeit e téma vizsgálata terén, továbbá előrevetíti a jelen tanulmányblokk célkitűzéseit.

A klímaváltozás ma az egyik legfontosabb gazdasági és társadalmi kérdés. Az egyéni motivációk feltárásakor a kutatók számtalan összetevőt vizsgálnak, többek között a bizalom szerepét. Az eddigi empirikus eredmények alapján a szakirodalom nem egységes a bizalom és a környezettudatosság összefüggésének erősségét illetően. Jelen tanulmány egy nagymintás, reprezentatív, saját fejlesztésű változókat tartalmazó lekérdezés segítségével kíván választ adni arra a kérdésre, hogy az egyén bizalma mennyiben mozdítja elő az adott illető klímatudatos cselekvését. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a válaszadók nagy része nem tekinthető környezettudatos cselekvőnek, annak ellenére sem, hogy mindeközben aggódnak a klímaváltozás miatt. Többségük bizalmatlan embertársaival szemben, azt gondolják tehát, hogy másoknak nem kifejezetten fontos a klímavédelem, illetve a klímaváltozás elleni cselekvés. Az elemzések során felállított modellekből levonható egyik legfontosabb következtetése az írásnak az, hogy a bizalom összefüggésben áll mind a környezettudatos/klímatudatos cselekvéssel, mind a cselekvési szándékkal, vagyis a bizalom előmozdítja a klímaváltozással kapcsolatos tudatos gondolkodást és cselekvést, míg a bizalmatlanság hátráltatja mindezt.

A tanulmány az embertársakba vetett bizalom, vagyis a legtágabban értelmezhető személyközi bizalom mérésére kifejlesztett kérdőíves eszközöket tekinti át, különböző adatbázisok mentén, s hosszabb időspektrumra vonatkozóan. A legnevesebb nemzetközi összehasonlító vizsgálatok többféle mérési megközelítést alkalmaznak az ismeretlen mások felé érzett bizalom megragadására. Ezek a közös elméleti háttér egy-egy sarkalatos dimenziójára támaszkodnak. Az alkalmazott kérdőíves eszközök ma már mind bevett, hagyományos módszereknek tekinthetők a szakirodalomban. Mindez lehetővé teszi, hogy az adatbázisok vonatkozó eredményeit összevessük, s az eszközök "működését" átfogóbban lássuk. A tanulmány különös figyelemmel Magyarországra végzi el ezt az áttekintést, hogy így a kérdőíves technikák tükrében képet alkothasson az embertársakba vetett bizalom hazai sajátosságairól.

A tanulmány az úgynevezett standard bizalomkérdést teszi átfogó kritikai vizsgálat tárgyává, amelyet a bizalom kérdőíves mérésének leggyakrabban alkalmazott eszközeként tartanak számon. A kritikai fókusz a tartalmi érvényesség szempontjait követi, mégpedig olyan módon, hogy a standardon mért adatokat – a teljes mintára vonatkozóan és egyéni szinten is – összeveti egyéb, jól ismert kérdőíves eszközök, köztük a bizalomrádiusz, az ANES-kérdéssor és a bizalomindex eredményeivel. A tartalmi érvényesség e rendkívül átfogó, a bizalomkutatásban mindenképpen hiánypótlónak számító vizsgálatát saját felmérésből származó adatok teszik lehetővé. Az írás legfontosabb következtetése, hogy a standard bizalomkérdés túlságosan nagyvonalúan azonosítja be az ismeretlen mások felé – saját elmondásuk szerint – bizalmat érző válaszadókat, ugyanis a többi eszközzel összevetve rendre az derül ki, hogy ezek az elvileg magas bizalmú egyének jelentős arányban mégsem éreznek bizalmat az ismeretlenek irányába.

Az éghajlatváltozás kérdése ma az egyik, ha nem a legfontosabb kihívás globálisan. Ennek megfelelően a bármilyen szintű klímapolitika, illetve a mögöttes döntéshozatali folyamat szempontjából kiemelt fontosságú, hogy az érintett lakossági kör természeti környezettel kapcsolatos percepcióiról és attitűdjeiről megalapozott képe, tudása legyen az illetékeseknek. Sajnos ez nem mindig van így, esetenként a szakmai információhiány, másszor a döntéshozók informálódással kapcsolatos mulasztása miatt. A hazai és a nemzetközi szakirodalom egyfelől azonosítani és mérni igyekszik a többé vagy kevésbé környezettudatos meggyőződéseket, viselkedésformákat és jellemző gyakorlatokat, másfelől kutatja ezek összefüggését más egyéni tulajdonságokkal, például szociodemográfiai jellemzőkkel, politikai nézetrendszerekkel, érték- és normaválasztásokkal, eszmei, morális felfogásokkal, gondolkodásmódokkal. Jellemzője e munkáknak, hogy a vizsgált populáció egészéről próbálnak, akár a környezettudatosság, akár az azt befolyásoló tényezők vonatkozásában érdemlegeset mondani. Jelen tanulmány e perspektívához képest újat kínál, amennyiben hazai, nagymintás, reprezentatív lekérdezés adatai alapján kizárólag azok körében vizsgálja a klímatudatos cselekvést, illetve az azt befolyásoló tényezőket, akik tartanak a klímaváltozástól. A válaszadók nagyobb része aggódik a klímaváltozás negatív hatásai miatt, tapasztalja is azokat. Ugyanakkor – az elemzés egyik fő megállapítása szerint – még a klímaaggódónak tekinthető csoporton belül is mindössze egyharmaduk cselekszik környezettudatosan. Ez mindenképpen felveti a hazai klímapolitika újragondolásának szükségességét.

The paper is based on a research project launched in 2012. The objective was to analyse, from a political science perspective, the main factors and circumstances of the process of territorial governance reform attempts before 2010, and the turning point after starting a strongly centralised model. The focus of the research was not so much on the objectives of the reforms, but rather on the context and the actors of the reform processes. It was presumed that the defeat of decentralisation could be explained by the weakness of the actors to preserve the formerly strong positions of local governments. The research hypothesised that, following the transition years, the gradually fading enthusiasm of parliamentary and party-political elites contributed to the failures of correctional reforms and to the limitation of institutional guarantees for safeguarding the interests of local governments. Municipalities were gradually being confined to a subaltern role in the power structure, and in addition to the loss of a significant share of their competencies and resources, their support on behalf of the local communities has also declined. ; Rad se temelji na rezultatima istraživačkog projekta pokrenutog 2012. godine. Cilj je projekta bio provesti politološku analizu glavnih čimbenika i uvjeta u kojima se pokušavalo reformirati lokalno upravljanje u razdoblju prije 2010. te analizirati primjenu naglašeno centraliziranog modela i zaokreta koji je potom uslijedio. Rad nije toliko usmjeren postizanje svrha i ciljeva reformi koliko na njihov kontekst i sudionike u samome procesu. Pretpostavlja se da se neuspjeh decentralizacije može objasniti time da sudionici u procesu nisu bili dovoljno snažni kako bi održali ranije čvrstu poziciju lokalne samouprave. Autori polaze od hipoteze da je nakon tranzicijskog razdoblja došlo do postupnog gubitka entuzijazma parlamentarnih i stranačkih elita, što je nadalje pridonijelo neuspjehu reformi i ograničenju institucionalnih garancija koje su štitile interese lokalnih vlasti. Lokalne su jedinice postupno podređene u strukturi moći. Osim što su izgubile značajan dio nadležnosti i sredstava, podrška zajednica lokalnog stanovništva lokalnim vlastima također se znatno istopila.