Suchergebnisse

AbstractUsing pooled cross‐sectional data (eight waves of the European Social Survey), this work analysed how the regional unemployment rate influences the well‐being disadvantages of the unemployed. We estimate region fixed effects and slopes models that, unlike the standard region fixed effects approach, provide an unbiased estimate of the cross‐level interaction term (between being unemployed and the unemployment rate) in the absence of unobserved time‐variant confounders. The results show that the satisfaction disadvantage of the unemployed (relative to the employed) is larger when the regional unemployment rate is higher. Smaller and insignificant differences were found regarding happiness. These results are in line with the argument that worse re‐employment perspectives in high‐unemployment regions may be particularly harmful to unemployed people. These results do not contradict the claim that, in regions with a weaker social norm to work, unemployed people may be more satisfied. Instead, they suggest that the unemployment rate does not reflect the social norm to work.

A háztartáson belüli (partnerek közötti) jövedelemeloszlás és a szubjektív jóllét közti kapcsolatot vizsgáló korábbi kutatások együttjárásokat vizsgáltak nem pedig oksági hatásokat. Ebben a tanulmányban kutatási kérdésünk a következő: hogyan hat a partnerek élettel való elégedettségére, ha a háztartáson belül a nő jövedelme meghaladja a férfi jövedelmét, azaz: ha sérül a férfi elsődleges kenyérkereső szerepét előíró társadalmi norma? A férfi jövedelmi hátrányának (a nő jövedelmi előnyének) oksági hatását szakadásos regresszióval becsültük. Az elemzéshez az EU-SILC adatfelvétel 2015-ös hullámát használtuk, amelyhez a KSH hozzákapcsolta a Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételének (HKÉF) szubjektív jóllét modulját. Mintánkat azok a háztartások alkották, amelyekben olyan különböző nemű partnerek élnek, akiknél a nőnek és a férfinak is volt munkaviszonyból származó jövedelme. Eredményeink szerint mind a férfiak, mind a nők jelentősen (átlagosan 0,6 ponttal) elégedetlenebbek, ha a háztartásban a nő jövedelme meghaladja a férfiét, ami nagyjából 0,4 szórásegységnyi hatást jelent.

Tanulmányunkban előbb a kapcsolatok száma és a kapcsolatokkal való elégedettség közötti összefüggés típusait azonosítjuk (nagy vagy kicsi, illetve elégedett vagy sem), s azt vizsgáljuk, hogy ezek kialakulása összefügg-e az egyén, illetve az egy háztartásba tartozó párok szociodemográfiai jellemzőivel. A tanulmány második részében az mutatjuk be, hogy a megismert típusok hogyan függnek össze a háztartás tagjainak szubjektív jóllétével, s ezen belül a bizalommal, az anómiával és az élettel való elégedettséggel. Az elemzéshez a KSH Háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvételének 2015-ös hullámát használtuk. A mintában csak olyan háztartások szerepeltek, ahol legalább egy heteroszexuális pár volt (n = 3564 háztartás és 7128 személy). A kapcsolati háló méretének becslésére olyan változókat használtunk, amelyek éves szinten fejezték ki az adott kapcsolattartási forma (rokonokkal és barátokkal való személyes és nem személyes találkozások) gyakoriságát. A kapcsolataikkal való elégedettséget egy 0-11 között húzódó skálán értékelték a megkérdezettek. Az elemzés során igazolódott, hogy a több kapcsolat nagyobb elégedettséggel jár együtt, de a kapcsolati tőke és az elégedettség közötti pozitív összefüggésnek megfelelő két altípus (sok kapcsolat – elégedettség és kevés kapcsolat – elégedetlenség) nagyon eltérő társadalmi csoport esetében található meg, ezért feltételezhető, hogy eltérő mechanizmusok hozzák létre az alaptételt (a sok kapcsolat szükségképpen növeli a jólétet) igazoló összefüggést. A szubjektív jólét többi elemével való összefüggés esetében azt találtuk, hogy míg a kapcsolatokkal való nagyobb elégedettség és bizalom pozitívan korrelál, addig a kapcsolatok mennyisége nem függ össze a bizalom mértékével. Ugyanez a helyzet az anómia és az élettel való elégedettség esetében is. Figyelemre méltó, hogy nem csupán az egyén kapcsolati elégedettsége, hanem a partnerének elégedettsége is összefügg a vizsgált három változóval, azaz igazolhatónak tűnik a téma háztartási szintű vizsgálatának relevanciája.

AbstractWe analyze the impact of in utero temperature exposure on the birth weight and an indicator for low birth weight using administrative data on singleton live births conceived between 2000 and 2016 in Hungary. We find that exposure to high temperatures during pregnancy decreases birth weight, but its impact on the probability of low birth weight is weaker. Exposure to one additional hot day (mean temperature > 25 °C) during the gestation period reduces birth weight by 0.46 g, relative to a 15–20 °C day. The second and third trimesters appear to be slightly more sensitive to temperature exposure than the first trimester. We project that climate change will decrease birth weight and increase the prevalence of low birth weight by the mid-twenty-first century. The projected impacts are the strongest for newborns conceived during the winter and spring months.

We analyse the association between poverty indicators and social relations using nationally representative data from Hungary. We focus on four poverty indicators (the three standard indicators of Eurostat and perceived financial problems) and a rich set of social relationship indicators (18 variables). Material deprivation is the most strongly linked to the measures of social ties and social integration, whereas income poverty is associated the least strongly with them. Although income poverty is probably the most widely used poverty indicator, our results suggest that material deprivation and even subjective poverty reflect better the multidimensional nature of poverty and social exclusion.

In this study, we examine the relationship between objective and subjective dimensions of social integration and the size and heterogeneity of an egocentric network using nationally representative databases from Hungary. We measure social integration with the level of trust and the level of public participation (objective dimension) and with individuals' self-evaluation of whether they are integrated (subjective dimension). Our results show that while the size and heterogeneity of the egocentric network are positively associated, the proportion of relatives among strong ties correlates negatively with objective indicators of social integration. The heterogeneity of weak ties is related positively to public participation. The correlation between the size and composition of egocentric networks and subjective integration is less clear: The proportion of relatives among strong ties seems to be unrelated to the external side of perceived social integration, while it is associated positively with the internal side of subjective integration. The number of strong ties seems to be positively correlated with both sides of subjective integration. These results suggest that higher levels of social integration cannot be achieved without concentrating on more than one of the network's dimensions. They also underline the need to pay more attention to network characteristics and social support not only regarding perceived social integration but also regarding objective indicators of social integration.

Using four waves of the European Social Survey (179,273 individuals from 29 countries) the authors analyze the association of reduction of income inequality by governmental taxes and transfers (redistribution) with subjective well-being. Their results provide evidence that people in Europe are negatively affected by income inequality, whereas reduction of inequality has a positive effect on well-being. Since the authors simultaneously estimate the effects of income inequality and its reduction, their results might indicate that not only the outcome (inequality), but also the procedure (redistribution) that leads to the outcome influences subjective well-being. Their results also show that the positive effect of redistribution is stronger for less affluent members of the society and left-wing oriented individuals. While post-government inequality seems to have no significant effect in Western Europe, its impact is negative and highly significant in Eastern Europe.

Azon meggyőződésünktől hajtva, hogy a túlzásba vitt specializáció, a semmiről való mindentudás irányába mutató szakszerűség eluralkodása árt a szakmának, évek óta közösen áttanulmányozunk és megvitatunk olyan tanulmányokat, amelyeknek semmi köze nincs ahhoz, amit kutatunk. Úgy is lehet ezt mondani, hogy munkánkban nem használható, felesleges műveket olvasunk. Ám eközben sokat tanultunk belőlük (nem csupán erényeikből, de hibáikból is!), és úgy véljük, hogy talán érdemes ezekre a művekre felhívni mások figyelmét. Ezért elhatároztuk, hogy beszélgetéseink után kritikai ismertetést készítünk, és ebben a rovatban közreadjuk. Javaslatunk a következő: az itt következő művet (Gregory-Smith–Bryson–Gomez (2023): Discrimina-tion in a Rank Order Contest: Evidence from the NFL Draft. Journal of Economics, Race, and Policy, 6(3), 215–231.) ne csak azon kevesek olvassák el, akik többet szeretnének megtudni az amerikai futball világáról vagy a diszkrimináció "működéséről", hanem mindenki, akit az a módszertani kérdés foglalkoztat, hogy egy szinte tökéletes adatbázis igen színvonalas elemzése után is mennyi megválaszolatlan kérdés maradhat, ha a kutatás külső érvényességének korlátait is a vizsgálat szerves részének tekintjük.

Tanulmányunkban a társadalmi mobilitás és a társadalmi integráció közti kapcsolatot vizsgáljuk. A társadalmi mobilitásra a legtöbb esetben pozitív jelenségként tekintenek, Sorokin klasszikus disszociatív tézise azonban a társadalmi mobilitásnak a társadalmi integrációra gyakorolt negatív hatásait feltételezi: a mobil egyéneknek sérülnek a társas kapcsolataik és a jóllétük. Munkánk fő kérdése, hogy vajon a társadalmi mobilitás inkább pozitív vagy negatív kapcsolatban van-e az egyének társadalomba való beilleszkedésével, integráltságával. Eredményeink nem támasztják alá Sorokin feltételezését. A társadalmi integráció több indikátora szerint (pl. társadalmi részvétel, szubjektív társadalmi fontosság, családi kapcsolatokkal való elégedettség) a felfelé mobilak, valamint a magas státuszban immobilak vannak a legkedvezőbb helyzetben, ami a társadalmi mobilitással szemben a társadalmi státusz szerepére utal. Más esetekben pedig a mobil csoportok mutatói azonosak vagy olykor még jobbak is voltak, mint az immobil csoportoké. Az eredményeink tehát nem utalnak arra, hogy a társadalmi mobilitás integrációs problémákat okozna Magyarországon. Sőt, inkább abba az irányba mutatnak, hogy a fölfelé irányuló foglalkozási mobilitás a legtöbb esetben kedvező módon függ össze mind a társas kapcsolatokkal, mind a társadalmi részvétellel, mind pedig az integráltság szubjektív érzésével.

We analysed determinants of willingness to help using a factorial survey approach (n=405 individuals, n=5937 vignettes). We tested the effect of situational characteristics and how characteristics of the bystander and the person in need influence willingness to help in hypothetical situations within the framework of a cost-reward model. We found that the situation itself has the strongest effect: willingness to help was strongest when the net gain of helping was positive, whereas it was weaker in situations when the cost of helping and cost of not receiving help were equal. These results provide support for the cost-reward model of helping and illustrate that the factorial survey approach could supplement or in some cases replace more widely used experimental methods (laboratory or field experiments).