Suchergebnisse

-

Abstract
At present, local communities are increasingly confronted with problems that do not have simple solutions. To tackle them, complex responses are needed. One such problem is found in the question of who shall be responsible for stabilising the economic situation of people living in small villages? Is it the individual, who should be able to effectively manage his or her own farm, or is it the state, which is liable for creating a better economic environment? Is it the market, since it is the space for economic activities? Is it the municipality that is responsible for the well-being of the citizens living in the villages? Is it NGOs, because of their social responsibility? Boundaries have been blurred, making functions, goals, and responsibilities more complex. The aim of the H2020 CoSIE project is to revive the forgotten culture of farming, horticulture, and animal husbandry in 10 disadvantaged rural settlements in Hungary and, thus, to develop a new service model. The data presented are collected in two consecutive questionnaire surveys. The first took place in September 2019 and the second in January 2020, involving 72 households. Between the two surveys, the agricultural tools of the respondents developed remarkably and there were also significant changes in the network of the participants. Project participants regarded the change in their attitude as one of the most positive outcomes, as they became much more open to new things. The highest proportion of respondents reported an improvement in their relationships with locals. Joint communication has improved to a similar extent because there are more frequently spontaneous meetings than before the start of the project.

Az idősödő társadalom munkaerőpiaci kihívásainak vizsgálata a nemzetközi és hazai szakirodalom egyik központi témája napjainkban. Az eddigi kutatások a legtöbb esetben az 55–65 évesek munkaerőpiaci jelenlétét elemezték. A nyugdíjkorhatár Európa számos országában napirenden lévő kiterjesztése miatt azonban a 65+ generáció munkavállalási képessége és hajlandósága is kulcskérdéssé vált. A Hajdú-Bihar megyében készültkérdőíves kutatásunk (N=2625, többlépcsős valószínűségi minta) erre a munkaerőpiaci szempontból viszonylag kevéssé kutatott generációra fókuszál. Vizsgálja a formális és informális munkaerőpiacon való szerepvállalást, a 65+ generáció időgazdálkodását és munkavállalását meghatározó tényezőket. Az elemzés során megállapítottuk, hogy a vizsgált célcsoport a formális gazdaságban igen alacsony arányban vesz rész (2,7%) és döntő többségük (93%) az informális gazdaságban sem vállal jövedelemszerző tevékenységet. A minta 68,7%-a esetében azonban olyan költséget kiváltó tevékenységet azonosíthatunk, amelyet kifejezett munkavégzésnek tekinthetünk. Az Ezüst Generáció tagjai tehát lényegesen nagyobb arányban végeznek munkát, mint ami a hivatalos foglalkoztatási statisztikákból kiolvasható. A nyílt munkaerőpiaci szerepvállalást elsődlegesen nem az életkor akadályozza, hanem az iskolai végzettség és az egészségi állapot. Kutatásaink szerint a 65+ generáció munkavállalására azonban a szocio-demográfiai tényezők mellett nagy hatással van az anyagi kényszerek hiánya és az ageizmus is. A megkérdezettek 99,2%-a rendelkezik az egzisztenciát biztosító transzferjövedelemmel, így körükben nincs anyagi kényszer a nyílt munkaerőpiacra való visszalépésre. Mindemellett az időskorúak munkavégzésével kapcsolatos, széles körben elterjedt sztereotípiák a 65+ generációkörében is erősen élnek (interiorizált ageizmus) és jelentősen csökkentik a munkavállalásra irányuló motivációt a formális gazdaságban a generáció munkaképes tagjai körében is.