Suchergebnisse

The Middle East and North Africa (MENA) region is increasingly embebbed into the global order in the transnational field, namely through the intra- and interregional interactions of nongovernmental organizations (NGOs) with state actors. The phenomenon is investigated in the framework of the "international NGO triangle", namely the system of relations between the nongovernmental organization, the host state and the external partner. Case studies include the activities of the Global Centre for the Responsibility to Protect in Iraq, regional NGOs cooperating with the ECOSOC, and the Qatari "multiple track approach" after the Gulf rift of 2017. However, the extent to which NGOs operating in the region have actual agency (and, in parallel, the extent of their dependency on state actors) can be debated. Consequently, the strengthening of the transnational sector does not necessarily limit the leverage of states as previously predicted.

The four types of state size and the foreign policy of small states -- Applying small state theory to the MENA region -- The relative and normative size of smaller Gulf states -- Absolute size, perceptual size, and regime security in the smaller Gulf states -- The foreign and security policy history of smaller Gulf states (1968-2011) -- Smaller Gulf states in the age of regional uncertainty (2011-2021) -- Conclusion - Size, power and regime stability in the Gulf

A tanulmány célja, hogy az Öböl Menti Együttműködési Tanács országainak a globális nagyhatalmakkal kapcsolatos politikáját és annak változását a konnektivitás, az apolaritás és az egyensúlyozás fogalmainak tükrében értelmezze. A kutatás fő következtetése, hogy az öbölmonarchiák képesek voltak a nagyhatalmakkal való kapcsolataikat kölcsönösen függővé tenni, így nem elszenvedőivé, hanem aktív alakítóivá váltak azok versengésének és a globális politikai folyamatoknak. A hat állam, főleg Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek és Omán megkerülhetetlenek lett a nagyhatalmi érdekek érvényesítése szempontjából, regionális és globális szinten egyaránt.

AbstractThe concepts and theories of small state studies, a sub-discipline of international relations, have been connected to Western political development, making their applicability in regions outside of Europe questionable. Using the framework of the English School, the present article aims at identifying the main elements of small state theory which are needed to be altered to make it suitable for the Middle East and North Africa. Investigating the regional manifestation of main primary institutions which form the basis of the analysis of small states (namely statehood, sovereignty, conflict and cooperation), the research concludes that the leverage of Middle Eastern small states is highly different than it is expected by traditional small state studies, especially due to the regional norms related to statehood and conflict. Consequently, changing our conceptual framework of "small states" to "small regimes" would be also necessary to better interpret how such entities behave in the Middle East or other regions of the world.

A tanulmány célja annak az értelmezése, hogy hogyan alakul a kisállamok helyzete az új koronavírus megjelenését követő világrendben. A bipoláris korszak utáni évek a modern nemzetközi politikai rendszerek közül a korlátozott erőforrásokkal rendelkező államok számára – a globalizáció hozta változások, valamint az amerikai unipoláris rend kialakulása következtében – több szempontból is ideálisak voltak. Az akkori struktúra azonban már az új koronavírus megjelenése előtt elkezdett átalakulni, s ennek következtében a világrend politikailag és regionálisan is fragmentálódott. Mindez alapvetően átalakítja a kisállamok helyzetét: az általános biztonsági szintjük csökken, a mozgásterük viszont egyes kérdésekben növekszik. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor az egyes regionális alrendszerekben a helyzetükben lévő különbség egyre meghatározóbbá válik.

As the literature on small state foreign policy predicts that smaller states of the international community attempt to enlarge their influence by seeking a constructive status or proving their adherence to positive norms, the cases in which small states use a negative image to better their international position are almost completely neglected. The article aims to assess how the status of Visegrád countries in interstate society changed since their accession to the European Union in light of the generally negative perception of their governments' ideological background connected to different kinds of populism and nationalism. Using the GDELT Database, the number of government-level interactions initiated towards the Czech Republic, Hungary, Poland, and Slovakia was analysed in a European context between 2004 and 2020. The results of the inquiry showed a drastic decrease in the interactions initiated towards the four countries between 2004 and the mid-2010s with a slightly higher ratio of confrontative interactions than in the case of other small and middle-sized states. Data show that Hungary, governed by populist parties since 2010, witnessed the smallest drop in attention in the last decade. These results defy the expectations of the small state literature and suggest a more complicated relationship between international status and the image of small states.

E két részből álló tanulmány célja mindazon belső és külső tényezők áttekintése, amelyek az izraeli–palesztin konfliktust rendezni kívánó kétállamos megoldást hátráltatják, illetve perifériára szorították az utóbbi években. A vizsgált okok nem elkülöníthető magyarázatok, hanem egymással is szorosan összefüggnek, és mind Izrael 1949/1967-es határain belül, mind Palesztina vonatkozásában hatást gyakoroltak a zsidó–palesztin kapcsolatokra. A tanulmány az aktuális tények és események ismertetését, illetve a politikai folyamatok elemzését tűzte ki célul. A végkövetkeztetése szerint miután a "térképnek" tekinthető kétállamos megoldást nemcsak a helyi közvélemény többsége tekinti megvalósíthatatlannak, de az a "tájjal" sincs köszönőviszonyban, annak a diplomáciai támogatása egyrészt hamis reményeket táplál, másrészt tovább mélyíti a zsidó és a palesztin lakosság közötti árkokat.

E két részből álló tanulmány célja mindazon belső és külső tényezők áttekintése, amelyek az izraeli–palesztin konfliktust rendezni kívánó kétállamos megoldást hátráltatják, illetve perifériára szorították az utóbbi években. A vizsgált okok nem elkülöníthető magyarázatok, hanem egymással is szorosan összefüggnek, és mind Izrael 1949/1967-es határain belül, mind Palesztina vonatkozásában hatást gyakoroltak a zsidó–palesztin kapcsolatokra. A tanulmány az aktuális tények és események ismertetését, illetve a politikai folyamatok elemzését tűzte ki célul. A végkövetkeztetése szerint miután a "térképnek" tekinthető kétállamos megoldást nemcsak a helyi közvélemény többsége tekinti megvalósíthatatlannak, de az a "tájjal" sincs köszönőviszonyban, annak a diplomáciai támogatása egyrészt hamis reményeket táplál, másrészt tovább mélyíti a zsidó és a palesztin lakosság közötti árkokat.