Suchergebnisse

Even more emphasis is set on social capital in understanding, analyzing and planning poverty alleviation measures and policies. However, our understanding of the role of social capital in alleviating extreme poverty, enhancing social mobility and fighting spatial segregation, is still inadequate. Within the present study, we aim to examine and understand (1) the mechanisms that relate to social capital in the case of the segregated urban underclass and (2) the potential interventions for poverty alleviation concerning social capital. In order to examine the dynamics of poverty alleviation measures related to social capital, special attention is paid to the experiences of a cooperative network aimed at creating artificial bridging capital through the introduction of interpersonal relations locally between the middle class and underclass, the patronage network, which was initiated within a broader participatory action research (PAR) process. Our results show that bonding ties and related specific norms as tools for everyday survival easily overwrite system integration efforts for poverty alleviation and social mobility with long-term and uncertain benefits for the segregated urban underclass. In order to overcome this failure, social institutions should place more emphasis on developing meaningful interpersonal relations with the underclass since these might be able to provide personalized help, facilitation, and approximation of perspectives - all being vital for poverty alleviation and social mobility.

AbstractIn the last 50 years, consensus had shifted to the position that planning is necessarily an ethical, value‐laden activity. However, despite the insistence among those who advocate for value‐laden planning, there is little as to how these values should be selected or their role in collaboration and decision‐making. This article explores a potential solution to the role of moral values using the capability approach developed by Amartya Sen. We draw on empirical examples from planning practice in three Hungarian cities, looking at the role played by values in professional planners' judgements at different stages of the planning process.

Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy amikor a fogyatékossággal élő emberek helyzetét, jóllétét szeretnénk értékelni, akkor a társadalmi környezetet és az egészségügyi szempontokat egyszerre, együttesen kell megragadni. Ezt az állításunkat egy hallássérültekkel és környezetükkel végzett részvételi akciókutatás első, megalapozó szakaszának eredményeivel támasztjuk alá. Az érintett közösség helyzetének feltárásához kvalitatív módszereket használunk, az értékelés alapját pedig az Amartya Sen nevéhez fűződő képességszemlélet adja. Úgy gondoljuk, a képességszemlélet alternatívája lehet egy hagyományos szakpolitikai megközelítésnek, és segíthet mélyebben megérteni az érintettek helyzetét és ezáltal meghatározni a megfelelő segítés módjait. A tanulmány újdonságát két dologban látjuk. Egyrészt újdonságértékű a hallássérült (siket és nagyothalló) emberekkel és környezetükkel végzett kvalitatív kutatás gyakorlati tapasztalatainak beágyazása egy részvételi akciókutatásba, másrészt eddig nem jelent meg a hazai szakirodalomban a képességszemlélet és a fogyatékosságtudomány összekapcsolása. Tanulmányunkat egyaránt szánjuk a fogyatékossággal élő emberek, különösen a hallássérültek környezetében élő segítőknek, részvételi kutatásokban jártas társadalomkutatóknak, és a fogyatékossággal foglalkozó szakpolitika döntéshozóinak.

This article reflects on a participatory action research process in partnership with segregated Roma communities in Hungary. It will focus on the "non-positivist good theory"-building capacity of participatory action research in situations where social distance between participants is high and where action-oriented cooperation involves numerous actors, continuously extends to new stakeholders and areas, and aims to contribute to long-term and general social goals. Special attention will be paid to the effects of three phenomena: extreme poverty, extreme egalitarianism, and community hierarchy. We show that as cooperation shifts from discussions to actions and theories-in-use start dominating the process, PAR might become a complex and fuzzy process, characterized by numerous pragmatic and ethical challenges and contradictions. Thus, in a setting described above, it is a rather challenging task for PAR to create a "non-positivist good theory": one which enables and empowers community members to make pragmatic and sustainable changes in their lives.