Suchergebnisse

Abstract
Understanding disability as a social phenomenon opened up the way for disability studies and social justice theories to mutually benefit from each other. One of the most significant recent advancements in the field of social justice has been the capability approach (CA) of Amartya Sen. The present paper builds on the CA to analyse disability form a social justice perspective. We argue that the CA provides several advantages when conceptualizing disability and furthering justice for disabled people. The objective of the paper is to develop a framework for analysis on the basis of the CA and to apply it through the case of D/deaf and hardof- hearing children and their carers in Szeged, Hungary. We demonstrate that the advancement of justice occurs through the scrutiny and comparison of feasible alternatives instead of arguing for principles or institutional guarantees of perfectly just societies.

Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy amikor a fogyatékossággal élő emberek helyzetét, jóllétét szeretnénk értékelni, akkor a társadalmi környezetet és az egészségügyi szempontokat egyszerre, együttesen kell megragadni. Ezt az állításunkat egy hallássérültekkel és környezetükkel végzett részvételi akciókutatás első, megalapozó szakaszának eredményeivel támasztjuk alá. Az érintett közösség helyzetének feltárásához kvalitatív módszereket használunk, az értékelés alapját pedig az Amartya Sen nevéhez fűződő képességszemlélet adja. Úgy gondoljuk, a képességszemlélet alternatívája lehet egy hagyományos szakpolitikai megközelítésnek, és segíthet mélyebben megérteni az érintettek helyzetét és ezáltal meghatározni a megfelelő segítés módjait. A tanulmány újdonságát két dologban látjuk. Egyrészt újdonságértékű a hallássérült (siket és nagyothalló) emberekkel és környezetükkel végzett kvalitatív kutatás gyakorlati tapasztalatainak beágyazása egy részvételi akciókutatásba, másrészt eddig nem jelent meg a hazai szakirodalomban a képességszemlélet és a fogyatékosságtudomány összekapcsolása. Tanulmányunkat egyaránt szánjuk a fogyatékossággal élő emberek, különösen a hallássérültek környezetében élő segítőknek, részvételi kutatásokban jártas társadalomkutatóknak, és a fogyatékossággal foglalkozó szakpolitika döntéshozóinak.

This article reflects on a participatory action research process in partnership with segregated Roma communities in Hungary. It will focus on the "non-positivist good theory"-building capacity of participatory action research in situations where social distance between participants is high and where action-oriented cooperation involves numerous actors, continuously extends to new stakeholders and areas, and aims to contribute to long-term and general social goals. Special attention will be paid to the effects of three phenomena: extreme poverty, extreme egalitarianism, and community hierarchy. We show that as cooperation shifts from discussions to actions and theories-in-use start dominating the process, PAR might become a complex and fuzzy process, characterized by numerous pragmatic and ethical challenges and contradictions. Thus, in a setting described above, it is a rather challenging task for PAR to create a "non-positivist good theory": one which enables and empowers community members to make pragmatic and sustainable changes in their lives.