Suchergebnisse

2022 januárjától a magyar Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének módosításával a válás utáni gyermekelhelyezés jogi keretei megváltoztak. A korábbi szabályozástól eltérően a közös szülői felügyeleti jog, és ennek részeként a váltott gondoskodás már az egyik szülő kérésére is elrendelhető, míg korábban feltétele volt, hogy ebben a szülők megegyezzenek. Az új szabályozás lehetőség a bíráknak arra, hogy ha mindkét szülőt alkalmasnak találják a gyermek(ek) nevelésére, akkor a közös szülői felügyeletet és a váltott gondoskodást is elrendelhetik. Ez megváltoztathatja a válás utáni gyermekelhelyezés mintáit, mint ahogyan erre számos külföldi példát látunk. A törvénymódosítás ráirányította a figyelmet egy terjedőben lévő családi berendezkedésre: a válás utáni váltott gondoskodásra. Kutatásunkban szakértőket kérdeztünk meg arról, hogy hogyan értékelik a jogszabály-módosítást; milyen hatásokat várnak tőle; véleményük szerint, hogyan fog alakulni az ezzel kapcsolatos jogalkalmazás; hogyan vélekednek arról a társadalmi közegről (szerepek, szerepfelfogások, normák stb.), ami befolyásolhatja a váltott gondoskodás elterjedését. További kiemelt szempont volt a szakértői interjúk során a váltott gondoskodás eddigi tapasztalatainak feltérképezése. Szakértőinket különböző területekről válogattuk, így voltak közöttük ügyvédek, mediátorok, pszichológusok, jogtörténészek, különböző érdekvédelmi szervek, civil szervezetek képviselői, és interjút készítettünk egy bíróval is. Az interjúk 2021 decembere és 2022 áprilisa között készültek. Eredményeink azt mutatják, hogy Magyarországon a szakértők a váltott gondoskodás lassabb elterjedését várják, mivel erősen hatnak a tradicionális szülői szerepfelfogások mind az érintett népesség, mind a bíróságok körében. Hangsúlyozták azt is, hogy a váltott gondoskodás nem minden esetben szolgálja a gyermek érdekeit, de sok családban megoldás lehet arra, hogy a gyermekek a szülők válása után is szoros kapcsolatban tudjanak maradni mindkét szülővel. Ugyanakkor a gyermekek és a szülők érdekei elválhatnak egymástól, így körültekintő döntésekre van szükség a gyermekelhelyezés kérdéseiben. Kiemelték továbbá, hogy ennek érdekében a bírák, a gyámügyesek, a pszichológusok és mediátorok szorosabb együttműködésére lenne szükség.

Using data from censuses and a microcensus between 1980 and 2016, this study examines the trends in three‐generational living arrangements, along with the factors that determine the prevalence and characteristics of the phenomenon in Hungary. Apart from the period between 1990 and 2001, the proportion of three‐generation households declined in all periods among households with children. In the decade after 1990, the rate increased due to the post‐transition economic recession and the severe housing shortage. The factors predicting a higher risk of three‐generation households were fairly consistent across the period considered, and the direction of the effect remained stable. However, some of those factors became more relevant over time (e.g., the education level of parents and single parenthood) and some became less relevant (e.g., rural residence). Meanwhile, three‐generation living is increasingly linked to social disadvantage, which is also the leading cause of poverty. This living arrangement is strongly associated with a stage in life where young people start to have children. Using data from the Hungarian Generations and Gender Survey, we determine that three‐generation living affects a significant proportion of families with children at a particular, relatively brief stage in their lives.

A tanulmány a háromgenerációs együttélésekkel foglalkozik. Azokkal a háztartásokkal, ahol unokák, szülők és nagyszülők élnek egy fedél alatt. Noha kétségkívül viszonylag ritka, és hosszabb távon csökkenő tendenciát mutató együttélési formának tekinthetjük ezt, számításaink szerint napjainkban Magyarországon körülbelül 560 ezer ember él ilyen háztartásban. Társadalmon belüli arányukat egy ország általános jóléti szintje, a társadalompolitikák, a generációk közötti szolidaritás erőssége és mintázatai, a népesség demográfiai struktúrája, a generációs együttélések történelmi gyökerei és az ezzel kapcsolatos attitűdök is befolyásolják. Az általunk vizsgált 1980 és 2016 közötti időszakban összességében csökkent, de az 1990-es években növekvő trendet mutatott a háromgenerációs háztartások előfordulása. Időben a társadalmi hátrányok egyre inkább összekapcsolódtak ezzel az együttélési formával: az alacsony iskolai végzettségű szülők körében ugyanis a csökkenés korántsem volt olyan mértékű, mint a magasabban kvalifikáltabbak körében. Az 1990-es években, a gazdasági recesszió évei alatt pedig az átlagosnál sokkal jelentősebb növekedést láthatunk köreikben. Szorosan kapcsolódik ezt a háztartási forma az egyszülős családokhoz is. Ennek főként az az oka, hogy válás után a gyermekes szülők egy része visszaköltözik a szülői házba. Ez is jelzi, hogy az együttélési formák az életpálya során változnak, a háromgenerációs együttélés is bizonyos életszakaszokra (családalapítás környéke, válás utáni életszakasz, gondozást igénylő időskor) jellemzőbb, mint más életpályaszakaszra.

A tanulmány a hazai családszociológiai kutatások egyik "fehér foltjával", a mozaikcsaládokkal foglalkozik. A mozaikcsaládok demográfiai és szociológiai jellemzőinek bemutatását az intakt és egyszülős családokkal ös - szevetve teszi, ezáltal számos ismérv mentén elhelyezi őket a gyermekes családok körében. Mindezek mellett megvizsgálja, hogy mindazon társadalmi hátrányok, amelyek a mozaikcsaládokban élőket jellemzik vajon magával a családszerkezettel vagy a szülők kedvezőtlen társadalmi státuszával függnek össze. Más szavakkal: a mozaikcsaládok társadalmi hátrányait mennyire határozza meg az a tény, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszúak nagyobb valószínűséggel kerülnek be a köreikbe. Mindezeket alapvetően két dimenzióban vizsgáljuk: az egyik az anyagi jólét területe, ahol a jövedelmi szegénységet és a megélhetési nehézséget vizsgáltuk. A másik pedig a társas kapcsolatok, ahol a rokoni és a baráti kapcsolatokba való beágyazottság került a kérdéseink fókuszába. Mindkét területen azt állapítottuk meg, hogy a szülők társadalmi struktúrában elfoglalt pozíciójának, nevezetesen ennek egyik fő elemének az iskolai végzettségnek rendkívül erős a hatása, amely számos más ismérv kontrollálásával is megmarad. A mozaikcsaládok kedvezőtlenebb életkörülményeit tehát alapvetően azzal a szelekciós mechanizmussal magyarázhatjuk, hogy az alacsonyabb végzettségűek nagyobb eséllyel élnek ebben a családformában.

The aim of this paper is to facilitate informed choice about indicators of economic sustainability and intergenerational fairness and decisions about their uses. We focus on four issues. First, we found that the same type of indicator measured at different levels - such as the general government, the (market) economy or the total economy, which includes both the market economy and the household economy - often leads to different conclusions. Second, sustainability analysis is frequently built on exogenously set age limits even though it is obvious that old age does not everywhere start at age 65; it did not always start there where it does today; and most likely it will not start there in the future. Third, we use our taxonomy of more than 80 indicators to spot holes, shortcomings and absences. Fourth, we show some structural differences between indicators of sustainability and fairness.

Mind az iskolaimobilitás-vizsgálatok, mind pedig a rezilienciavizsgálatok arra hívják fel a figyelmet, hogy Magyarországon más európai országokhoz viszonyítva a származási háttérnek jelentősebb szerepe van az iskolai előmenetelben, így nyilvánvalóan a munkaerőpiaci pályafutásban és a felnőttkori anyagi helyzet alakulásában is. Tanulmányunkban ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódva az alábbi kérdések megválaszolására vállalkozunk: 1) Hogyan alakul a nemzedékek közötti iskolai mobilitás a jelenkori magyar társadalomban? 2) Milyen különbségek vannak az iskolai mobilitás mintázataiban a nemek és az egyes korosztályok között? 3) Hogyan függ össze az iskolai mobilitási út a jövedelemmel? Leírhatók-e társadalmi szinten is megragadható jövedelmi különbségek az azonos iskolai végzettségű, de eltérő származási háttérrel rendelkezők között? Elemzésünk empirikus alapját a KSH 2016. évi Mikrocenzusához (n=795372) kapcsolódó Társadalmi rétegződés kiegészítő felvétel adja (n=101165), amely utóbbi a 16 éves és idősebb, magánháztartásban élő felnőtt népességet reprezentálta. Jelen elemzésünk a 25–59 év közötti foglalkoztatottak körére terjed ki (n=43707). Eredményeink szerint a foglalkoztatottaknak meglehetősen nagy része (57%-a) az apja iskolai végzettségénél magasabbat szerzett. A felfelé mobilak aránya alacsonyabb a férfiak és a fiatalabb kohorszok körében. Ez utóbbi eredmény nem feltétlenül jelenti azt, hogy ebből a szempontból a társadalom zártabbá vált volna, hiszen ahogy a szülői generációk iskolai végzettség szerinti struktúrája kedvezőbbé válik, úgy természetes módon szűkülnek be a felfelé irányuló mobilitás csatornái a gyermekeik generációja számára is. Ugyanakkor a többlépcsős mobilitás egyre nehezebb a legalacsonyabb végzettségű szülők szűkülő és a társadalmi hierarchiában egyre lejjebb csúszó köréből származó gyermekeknek. A származásnak komoly hatása van a felnőttkori jövedelmi helyzetre. Az azonos iskolai végzettséggel rendelkezők körében a magasabb végzettségű szülői háttér a magasabb, míg az alacsonyabb végzettségű szülői háttér az alacsonyabb jövedelmi kategóriákba kerülés esélyeit növeli. Így a reziliensek (itt: általános iskolai végzettségű apától származó diplomások) alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, mint az azonos végzettséget elérő, de diplomás családból származó társaik.