Suchergebnisse

Móricz Lajos ezredes (1923–2011) a második világháború utáni magyar katonai szellemiélet meghatározó alakja volt. Terjedelmes tudományos életműve több hadtörténelmi korszakon átível. Feldolgozott témáival tükrözi az egyetemes és a hazai hadtudományigondolkodás változásait. Móricz Lajos hadtudományi munkássága értékteremtő és értékmentő. Gondolkodásának nyitottsága, szakértelme, elméleti felkészültsége, valamint egyénisége lehetővé tette, hogy több alkalommal legyen a magyar hadtudományformálója. Aktív szerepe volt a modern magyar hadtudomány létrehozásában, arculatának kialakításában. A rendszerváltást követően alkotásaival, valamint tudományszervezőtevékenységével iránymutató személy lett a magyar hadtudomány kibontakozásában. Sokoldalú munkásságának fontos vonása, hogy képes volt a különböző hadikultúrák gondolkodásmódjának ötvözésére. A tanulmány Móricz Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából vázolja életművének legfontosabb területeit.

Carl von Clausewitz had elméleti rendszere a 19. század elején született, és napjainkban is eligazodást nyújt a hadügyben. Az egyetemes hadügy minden időszakára érvényestéziseinek értelmezése napjaink magyar hadtudományának is feladata, mertezek az alapelvek determinálják a katonai gondolkodást. A tanulmány összegzi a Clausewitz életművének korunk átalakuló hadügyében felértékelődő legfontosabb elemeit. Bemutatja fő tételeit a katonai gondolkodásról, a praxis és a teória viszonyáról, a fegyveres küzdelem törvényszerűségeinek és törvényeinek kérdésköréről. Ennek kapcsán szól a hadügy stratégiavitájáról, és bizonyítja a katonai gondolkodás kétszintjének létezését korunkban is. A tanulmány hozzájárul a mai magyar hadtudomány Clausewitz-képének tudatos formálásához és az elméleti kutatásokhoz.

Military affairs as public activities and institutions are fundamentally connected to their geographical environment and landscape. While this close relationship has been a constant phenomenon in the cultural history of human societies, its manifestations have been different in each historical era. Nevertheless, this process can best be described by the tightening relationship between geographical factors and military affairs. The significance of the impact of geographical relations on military activities was realized from the beginning, but the development of this understanding - from empiricism to modem academic military geographical thinking - has been a special process of cultural history. The way military decisionmaking has considered geographical factors over time shows a tight correlation with the general geographical literacy and the standing of geography as a science in a given era, as well as with how developed management theory was at the time. The present study describes the main steps and some special features of the cultural history of this multifaceted development, which involves both management theory and strategic management.