Search results

Az 1940-es évek első felében Ózd Magyarország egyik legjelentősebb iparvállalata, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (röviden Rima, RMST) egyik meghatározó telephelye volt. A környék lakosságának döntő része az ózdi vasgyárban vagy az azt ellátó bányákban dolgozott, a vállalat pedig lakótelepeket, élelmezési üzletet, művelődési létesítményeket, uszodát, strandokat és sok más kulturális és jóléti intézményt hozott létre munkavállalói számára. Ahogy a vasgyár köré épült a település, és a helyiek is ahhoz igazították a mindennapjaikat – például a gyári duda "fújása" jelezte bizonyos időközönként, hogy mennyi az idő –, a térség is teljesen a Rima befolyása alá került. Politikai értelemben is: a századfordulótól kezdve a cég legfőbb vezetői voltak Ózd országgyűlési képviselői.

A tanulmány a családtól örökölt vallás megváltoztatásának társadalmi törvényszerűségeivel foglalkozik. A jelenség jelentése és súlya történelmi időben és térben nagyon különböző, ahogy ezt az egész világból vett példák mutatják. A tanulmány sorra veszi azokat a tudásszociológiailag megragadható motívumokat, melyek a domináns vagy többségi vallások választása mellett szólnak, de azokat a részben hálózatelméleti megfontolásokat is, amelyek a kisebbségi vallások növekedését segítik. A tanulmány előszámlálja azokat a racionalizálható okokat is, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a mai Magyarországon a katolikusnak és a reformátusnak bejegyzettek egyaránt 30%-ban választják jelenlegi státuszukként a "nem tartozik felekezethez" jelzőt, az evangélikusoknál ez 37%. Az ellenirányú folyamat is sokkal jelentősebb, mint amit a szekularizációs hipotézis alapján általában gondolhatnánk: a nem bejegyzettek 19%-a valamilyen felekezetet már jelenlegi felekezetként megnevezett. A katolikusok 1%-a, a reformátusoknak viszont 4%-a, az evangélikusoknak pedig 9%-a mozdult el egy másik vallás irányába. A választott vallás részesedése mintegy fordított arányban van az öröklött vallásukat követők körében mutatott erősorrenddel, mert 38%-kal a kisegyházak vezetnek. A célcsoportban 34%-kal vesznek részt a katolikusok és 24%-kal a reformátusok – ez a reformátusok felülreprezentációját jelzi. A mindössze 2%-nyi evangélikus a történelmi nagyokhoz képest alulreprezentált.

This book is the first English-language study of the social, intellectual and institutional history of sociology and the social sciences in Hungary. Starting with the emergence of the discipline in the early 20th century, Karady and Nagy chart its development throughout various transformations of Hungarian society: from the liberal Dual Monarchy, through the respective Christian and Stalinist regimes, and culminating in the modern scholarly field today. Drawing on large-scale prosopographical materials, the authors use empirically-based socio-historical analysis to measure the impact of successive and radical regime changes on the country's intellectual life. This will be an important and original point of reference for scholars and students of historical sociology, and Eastern European intellectual history.

'Victor Karady and Peter Tibor Nagy, outstanding experts for the socio-historical analysis of academic life and intellectual debates, paint a brilliant portrait of what happened to sociology in Hungary during the long 20th century.'— Christian Fleck, University of Graz, Austria 'This book is a splendid, well-documented overview of Hungarian sociology, from the spectacular beginnings of the early 20th century, to the great founding fathers after the 1960s, paving the way for students to secure the well-deserved place of Hungarian sociology in international social sciences.' — Iván Szelényi, William Graham Sumner Emeritus Professor of Sociology and Political Science, Yale University, USA This book is the first English-language study of the social, intellectual and institutional history of sociology and the social sciences in Hungary. Starting with the emergence of the discipline in the early 20th century, Karady and Nagy chart its development throughout various transformations of Hungarian society: from the liberal Dual Monarchy, through the respective Christian and Stalinist regimes, and culminating in the modern scholarly field today. Drawing on large-scale prosopographical materials, the authors use empirically-based socio-historical analysis to measure the impact of successive and radical regime changes on the country's intellectual life. This will be an important and original point of reference for scholars and students of historical sociology, and Eastern European intellectual history