Látkép a katonagenerációk együttműködéséről
In: Hadtudomány, Band 33, Heft 4, S. 120-125
ISSN: 1588-0605
8 Ergebnisse
Sortierung:
In: Hadtudomány, Band 33, Heft 4, S. 120-125
ISSN: 1588-0605
In: Hadtudomány, Band 32, Heft 2, S. 3-17
ISSN: 1588-0605
2022. június 28–29-én, a madridi NATO csúcstalálkozón, az állam- és kormányfõk számos fontos döntést hoztak, amelyek közül kiemelkedik az új stratégai koncepció jóváhagyása, illetve az elrettentés és védelem megerõsítése. A tanulmány Európa katonai megerõsítését vizsgálja, bemutatja és értékeli a NATO új haderõmodelljét. Áttekinti a NATO elõretolt katonai jelenlétét, vizsgálja a NATO reagáló erõk megerõsítését, a katonai készenlétet javító intézkedéseket. Felvázolja az új haderõmodell megvalósításának elméleti lehetõségeit, rámutat a stratégiaváltás lényegére, mely szerint a NATO elõretolt jelenlétét elõretolt védelem váltja fel. Hangsúlyozza, hogy az új haderõmodell csak akkor hoz egy újabb fejlõdési fordulatot, ha a tagországok többet invesztálnak a haderõkbe és a védelembe. Citius, Altius, Fortius.
In: Hadtudomány, Band 31, Heft 4, S. 39-56
ISSN: 1588-0605
A hibrid hadviselés új típusú biztonsági kihívásként, kockázatként és fenyegetésként jelent meg az elmúlt évtizedben, amely egyre nagyobb szerepet kap a nemzeti és szövetségi biztonságpolitikák alakításában. A cikk a hibrid fenyegetések elleni nemzeti szakpolitika kialakulását és evolúciós fejlődését vizsgálja hazánkban. Stratégiai dokumentumok és jogszabályok értékelése alapján bizonyítja a védekezés kétlépcsős jellegét, amely a nemzetközi - elsősorban az Európai Unióval és a NATO-val való – együttműködésre és a nemzeti feltételrendszer fokozatos kiépítésére épül. Bemutatja a hibrid fenyegetések magyar felfogását, a szövetségi együttműködés hazai fejlődésre gyakorolt hatásait és eredményeit. A szakpolitika gyorsuló ütemben formálódott 2016 és 2021 között, amelyben a nem nevesített felek általi hibrid támadások tapasztalatai, az alkalmazott eszközök típusai, a hibrid tevékenység területei és a védekezési képességek építésének lehetőségei játszottak szerepet. A tanulmány részletesen értékeli a nemzetközi vonatkozásban is erösnek tekinthető kibervédelmi tevékenységet, ismerteti az állam és a társadalom ellenálló tevékenységének erősítését szolgáló terveket. Vizsgálja a nemzeti válságkezelés irányítási és vezetési alkalmasságát a hibrid támadások ellen, támogatja a külső és belső biztonság krízismenedzsmentjének integrációját célzó szakmai javaslatokat, mint olyan formát, amely legalkalmasabb lenne az összetett tömeges hibrid támadások hatékony kezelésére. Rámutat arra, hogy a hibrid támadási spektrumnak megfelelően tovább kell szélesíteni a védekezés lehetőségeit, a kibervédelemhez hasonlóan a többi területen is szisztematikus építkezésre van szükség. Az elemzés azzal a következtetéssel zárul, hogy ehhez szükség van egy nemzeti hibrid stratégia kidolgozására és elfogadására.
In: The journal of communist studies & transition politics, Band 17, Heft 1, S. 78-95
ISSN: 1743-9116
In: The journal of communist studies and transition politics, Band 17, Heft 1, S. 78-95
ISSN: 1352-3279
In: Hadtudomány, Band 33, Heft 1, S. 3-20
ISSN: 1588-0605
Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, a finn és a svéd biztonság- és védelempolitikában újra felszínre került a semlegesség kérdése. A háború kitörésével a korábban meglehetősen semlegességpárti közvélemény mindkét országban nagyot fordult, és egyértelműen a NATO-tagságban látja a jövőbeli biztonsági garanciák meglétét. A kétország 2022. május 18-án együtt kérte felvételét a szövetségbe. Bár voltak nehézségek a tagsági kérelmek jóváhagyásával – Törökország sokáig opponálta a csatlakozást –, egyháromoldalú megállapodás aláírása "megoldotta" a problémát június 28-án. Ezt követően a szövetségesek július 5-én aláírták a csatlakozási jegyzőkönyvet, amelynek eredményeként a jóváhagyás a szándéknyilatkozattól az elfogadásig a NATO-bővítések története során legrövidebb időn belül, kevesebb mint két hónap alatt megtörtént. Jóllehet mind a 30 NATO-nemzet aláírta a jegyzőkönyvet, a hatályba lépéséhez azonban az Észak-atlanti Szerződés 11. cikke szerint tagállami szintű ratifikálására is szükség van. A megerősítési folyamat gyorsan zajlott, 28 tagállam három hónap alatt jóváhagyta a tagságikérelmet, de a ratifikációs folyamat szeptember végén megállt: Magyarországon és Törökországban csak Finnország esetében történt meg a nemzeti jóváhagyás. A magyar Országgyűlés 2023. március 1-jén kezdte a két skandináv ország csatlakozási okiratának ratifikációs vitáját, majd a március 27-ei ülésen a képviselők megszavazták Finnországcsatlakozását. Törökország esetében azonban a ratifikációs folyamatot számos nemzetközi és hazai tényező befolyásolja. Március 30-án végül a török törvényhozók is ratifikálták Finnország NATO-tagságát. Svédország ratifikációjának befejezése bizonytalan a 2023.július 11–12-re tervezett vilniusi NATO-csúcsig. Finnország és Svédország csatlakozásával a NATO geopolitikai és stratégiai szempontból kulcsfontosságú területen fekvő szövetségesekkel bővülne, amelyek már harminc éve nemcsak megbízható NATO-partnerek, hanem azonos értékek vezérlik őket a transzatlanti biztonság fenntartásában, és katonailag is teljesen inte operábilisak a szövetséggel. Jelen tanulmányban – kapcsolódva a Hadtudomány folyóiratban zajló NATO-diskurzushoz – azt vizsgáljuk, milyen lehetőség van arra, hogy a két aspiráns ország a NATO teljes jogú tagjává váljon.
In: Obrana a strategie: Defence & strategy, Band 23, Heft 1, S. 049-073
ISSN: 1802-7199
The new dynamics in the global security environment accompanied by the renewal of great power competition and its impact on security provision of Central European countries brought new challenges, especially in countering hybrid threats. The article embraces the outcome of a multilateral research analysing countering hybrid threat policies in the Czech Republic, Hungary, Poland, and Slovakia. The goal of the article is to discuss and explain the four nations' policies towards the mitigation of the hybrid challenges and their complexity. Those national approaches are comprehensively assessed in four case studies and their main commonalities and key differences are discussed. The conclusion is that although the V4 countries have the same conceptual theoretical basis, the policies against the hybrid threat differ. The authors propose more efficient way ahead at the national level and the improvement of coordination between the V4 countries.