Suchergebnisse

Studies on the interaction of languages are gaining importance in today's world, characterized by accelerated migration and increasing cultural exchange. Unlike most research in this field, which concentrate on one embedded language against a matrix language, this fieldwork-based study examines the linguistic life in two immigrant populations, Hungarian and German, against the background of English. The primary focus of this article is the description of the bilingual and bicultural experience of the two groups. The discussion of language and identity will take a central place in the paper, and diglossia, bilingualism, loyalty, and language as social behavior will also be touched upon (section 4). This is complemented by a socio-historical portrayal of these speech communities of San Francisco, set forth in the preceding section 3. Section 5 provides an outline of the informant sets, spanning three generations in each linguistic cohort, and illustrates the subjects' attitude towards maintenance. The final, sixth section offers qualitative and quantitative comparative statements about the results of linguistic interference and the ongoing attrition process, thus contributing to our understanding of contact linguistic mechanisms, and shedding light on specific grammatical and lexical features that are most prone to attritional forces.

In this study, the Natura 2000 nature protection network of the European Union is assessed in the context of soil quality management. We explore the hypothesis that the soil quality of croplands and grasslands — as indicated by soil organic carbon and phosphorus levels — is better in terms of environmental parameters within the Natura 2000 network than outside it.

None.

A barátnak tekintett kapcsolatok számosságának alakulását vizsgáljuk nyolc reprezentatív lakossági adatfelvétel segítségével az elmúlt 3 évtized során. Az elemzés a baráttal nem rendelkezők, az 1–5 baráttal rendelkezők, illetve a legalább 6 barátot említők jellemzőit vizsgálja. Az életkor növekedésével jelentősen csökken, az iskolai végzettség emelkedésével pedig nő a barátok száma és az aktív munkaerőpiaci részvétel is tágabb baráti körrel jár együtt. A nem differenciáló hatása a vizsgált időszak végére eltűnt. A barát számok eloszlásának és a baráttal egyáltalán nem rendelkezők arányának jelentős ingadozása az adatfelvételi eltéréseken túl összességében a baráti kapcsolatok belső struktúrájának átalakulását és a barátság köznapi definíciójának módosulását jelzi. Az adatok a társadalom teljes spektrumát érintő homogenizációs trendre utalnak: napjainkban néhány baráttal a magyar felnőtt lakosság túlnyomó többsége rendelkezik. A barátot nélkülözők aránya csökken, amit pozitívan értékelhetünk, ugyanakkor a kimondottan kiterjedt baráti körrel rendelkezők számának szintén jelentős csökkenése a szélesebb társadalmi integráció gyengülését mutatja.

In the last decade, there has been a tendency for governments to impose tighter restrictions on civil society organizations, especially those promoting democracy and human rights. In this study, we examine how human rights organizations are responding to the increasingly hostile political environment in Hungary. The expanding limits on civil society organizations is usually discussed within a framework labelled as the closing space for civil society, which emphasizes the legislation and governmental actions directly attacking civil society organizations. Despite the impression that the restrictions threaten the existence of these organizations, a closer examination reveals that well-established organizations are capable of developing coping strategies to survive. To fully understand how these strategies are developed, we need to supplement this framework with the theory of political opportunity structures. This broader theoretical perspective examines the openness of decision-making processes for non-ruling actors and includes the role of perceptions in the examination of reactions to changes in the opportunity structure. As our study shows, perceptions about the social environment have a crucial role in understanding the strategies of human rights organizations. Examining the reactions of ten organizations, primarily using the method of organizational interviews, we show that rather than direct restrictions attacking civil society organizations, the major factor shaping their strategies is the closing of political opportunities. As a consequence of an almost total closure of decision-making mechanisms, they have been changing their activities from focusing on their roles as experts and working with state institutions to emphasizing social embeddedness, community building and raising awareness.

In recent years, many theoretical and empirical analyses about the changing regimes of Central and Eastern Europe have been written, pointing out the authoritarian tendencies and radicalization in the region. Hungary is a significant case in the changing landscape of Central and Eastern Europe. The right-wing government rules the country with incontestable force, despising and disrespecting the norms of liberal democracies. Although the general impression is that the government has such a strong grip on power that resisting it is futile, in fact, it only enjoys only the support of 30 per cent of Hungarian citizens. Thus, it would be reasonable to expect the opposition to be able to effectively mobilize against the regime. In reality, no political opponent seems to stand a chance of defeating it. In order to explain why this is so, we focus on the way Orbán constantly creates images of 'the enemy' that keep alive an atmosphere of vigilance that blocks the efforts of critical actors to efficiently mobilize citizens. Since the political system in Hungary is highly centralized, the prime-minister's speeches epitomize the logic and ideology of the regime. Our aim is to understand the mechanism through which the dominant political actors frame the enemy in a system of images, thereby creating an environment where critical actors are stripped of the resources needed to mobilize against them.

Tanulmányunkban egy 2004-ben (N=779) és egy 2019-ben (N=600) romák körében felvett kérdőíves kutatás alapján írtuk le a romákat körülvevő személyes kapcsolathálózatot. Az elemzés során a bizalmas, illetve a baráti kapcsolatokat vizsgáltuk a stabilitásra, valamint a potenciális változásokra fókuszálva. Két összefüggés 15 év elteltével sem változott: a mintákba került roma nők és a (kisebbségi) önkormányzati képviselőt nem ismerők társas izolációnak való kitettsége nem változott, és mindkét esetben hasonló. A 2019-es roma minta kapcsolathálózati jellemzői közelebb állnak a többségi társadaloméhoz, azaz a kutatásba bevont romák már nem rendelkeznek azzal a kapcsolathálózati "előnnyel", amelyről a korábbi kutatások rendre beszámoltak: baráti körük zsugorodott, etnikailag még inkább homogén, bizalmas kapcsolataik között egyre alacsonyabb a rokonok aránya és körükben egyre nagyobb méretű a társas izoláció. Úgy tűnik, a javuló iskolázottsági és gazdasági mutatók egyelőre csak egy szűk rétegnek kedveznek plusz kapcsolati erőforrásokkal. A modernizációs folyamatok mellett ugyanakkor a roma társadalom legszegényebb rétegei még inkább perifériára szorulnak, elszigetelődnek, lévén, hogy a nem roma kötések hiánya mellett roma kapcsolataikra sem, vagy egyre kevésbé támaszkodhatnak.