Suchergebnisse

Several rural areas all over the world have experienced the inflow of the urban better‐off. This rural gentrification takes various temporary and permanent forms, i.e., lifestyle migration, second‐home ownership, or short‐term visitors. Scholarly interest in rural gentrification is evidenced by the growing body of literature. Based on 105 semi‐structured in‐depth interviews conducted in two rural areas in Hungary, this article aims to explore the perceptions, motivations, preferences, and lived experiences of rural newcomers, their position within the community, as well as processes of inclusion and exclusion. We rely on Pierre Bourdieu's concept of habitus and argue that it includes distinct spatial dispositions forming a "spatial habitus." The interviews show that the middle‐class rural gentrifiers' (spatial) habitus is entangled with their cultural capital and represents a mixture of urban and "ruralising" dispositions. Their spatial practices are interpreted as the result of middle‐class (spatial) habitus and middle‐class symbolic distinction. At the same time, middle‐class rural gentrifiers are active local agents who defy common notions of newcomers having to integrate into their communities of choice.

In the present article we examine a sub-segment of the locally integrated social group: rural small entrepreneurs. Entrepreneurs are especially interesting from the integration point of view since in the current academic discourse, entrepreneurship is considered as a contextual process, in which entrepreneurs depend on local information and resources, and base their activities on the needs of the local environment, therefore, rural entrepreneurs are commonly studied through the concepts of local embeddedness, social capital and trust. The aim of our paper is to contribute to the understanding of the those mechanisms: the impact of trust among entrepreneurs and their social networks resulting the local integration of this rural group. The study based on 25 semi-structured in-depth interviews, focuses on the role of values, attitudes, social capital and trust networks in local economic success in three Hungarian settlements of different size: a small village of 300, a small town of 3,000 and a medium-sized town of 30,000 inhabitants. Our conclusion is that in case of rural small entrepreneurship, community resources (values, attitudes, social capital and trust) are of chief role in the foundation and existence of a local entrepreneurial ecosystem, however, their efforts have to be accompanied by an institutional framework to make them sustainable in the long term.

AbstractThe development of wine and food tourism can reinforce local economies by attracting visitors and new inhabitants to small and picturesque rural areas. However, not all villages benefit equally from the same wine and food tourism trends. What makes some settlements and territories economically attractive and successful? What accounts for the difference between success stories and areas that are lagging behind, despite similar 'hard' factors? This article focuses on the soft elements: the role of community and entrepreneurial values, attitudes, networks, social capital and trust in the economic success of prosperous rural settlements. The article presents three empirical case studies of settlements in different wine regions in Hungary, based on semi‐structured in‐depth interviews. We conclude that the economic success of winemaking settlements is due either to lifestyle entrepreneurs moving in or to the strength of the locally bounded community.

Jelen tanulmány a vidéki területekre történő urbánus középosztályi, értelmiségi beáramlás, a vidéki dzsentrifikáció hatását vizsgálja a céltelepülés közösségi életének alakulása tükrében. A tanulmány alapjául szolgáló kvalitatív kutatás keretében mintegy harminc, félig strukturált interjú készült őslakosokkal és beköltözőkkel, művészekkel és helyi vállalkozókkal egy dél-dunántúli kistelepülésen a PTE BTK szociológia szakos hallgatóinak részvételével. Eredményeink szerint a vidéki dzsentrifikáció különböző szakaszaiban eltérő értékrendű és társadalmi státuszú beköltözők érkeztek a településre, aminek hatására látványosan alakultak át a helyi közösség alapjait konstruáló gazdasági együttműködések, hierarchiák, közös értékek és célok. Az 1990-es években először művész, értelmiségi, majd a kétezres évektől kezdve egyre inkább vállalkozói réteg költözött a településre. A beköltöző értelmiségiek átformálták a csendes falu életét, és egy pezsgő, fesztiválokban és turistákban gazdag településsé alakították azt. A folyamat következtében felélénkültek a lokális gazdasági kapcsolatok és a turizmus. A településen élők összetételének átalakulása, illetve a település funkciójának megváltozása következtében szembetűnővé váltak az értékrendbeli különbségek, amelyek mind az őslakos–beköltöző tengelyen, mind pedig a két csoport közösségén belül megfigyelhetőek. A falut illetően eltérő, egymással versengő elképzelések látványos változást eredményeztek, mind a közösség(ek), mind a település tekintetében, ennek következtében a különböző szereplők és csoportok a formális hatalom területén küzdenek saját érdekeik képviseletéért. A településen zajló dzsentrifikáció egyszerre erősítheti és csökkentheti a társadalmi kohéziót, és ezzel magát a közösséget is.

Tanulmányunk a vidéki turizmusnak a vidék dzsentrifikációjában betöltött szerepét, az ezzel kapcsolatos sikereket és dilemmákat tárgyalja két divatos hazai desztináció példáján. Az utóbbi évtizedekben a vidéki (öko-, gasztro-, alternatív stb.) turizmusra a kutatók és a szakpolitikusok is Európa-szerte a vidékfejlesztési problémák lehetséges megoldásaként tekintenek. Ez a fejlesztési irány alapvetően kis léptékű, helyi erőforrásokra épít, miközben gazdasági fellendülést és életet visz a kiürülő falvakba. Első látásra tehát mindenben megfelel a szakirodalomból jól ismert neoendogén, fenntartható fejlesztés kritériumainak. Ezzel szemben kutatásaink szerint a turizmus előretörésének helyi következményei még a (gazdaságilag) sikeres lokalitások esetében is számos dilemmát vetnek fel, gyakran csak díszletként használva a természeti, épített és kulturális értékekben bővelkedő tájakat. Elemzésünk párhuzamot von a városrehabilitációs szakpolitikák jól ismert, sokszor leírt dzsentrifikációs működése és a vidékfejlesztés jelenleg kibontakozó dzsentrifikációs hatásai között. Az épített környezet megmentése, egy terület társadalmi és gazdasági státuszának emelése viszonylag könnyen elérhető a vidéki turizmus és az ekként bekövetkező dzsentrifikáció révén. Ugyanakkor a helyi értékek komplex védelme, a gazdasági-társadalmi struktúra fejlesztése, vagyis a "helyi életvilág" dinamikus megőrzése ennél összetettebb feladat, a helyi közösségbe ágyazott, integrált szemléletet, reflexivitást, a neoendogén fejlesztés elveinek következetes alkalmazását igényli.