Suchergebnisse

A háztartási erőforrások hagyományosan fontos szerepet töltöttek be a magyarországi háztartások lakhatási szükségletének kielégítésében. Tanulmányom a háztartási erőforrások lakhatásban betöltött szerepét az önerős lakásépítés legújabb formáján, a külterületi zártkertekben található ingatlanok lakhatóvá tételén keresztül vizsgálja. Tanulmányom a zártkerti önerős lakásépítési gyakorlatokat a háztartások lakhatási válságra adott reakciójának tekinti, ami az egyenlőtlenségek újratermelése mellett hozzájárul a háztartások biztonságos lakhatásának megteremtéséhez. Írásom arra keresi a választ, hogy az önerős lakásépítés hogyan befolyásolja a háztartáson belüli és a háztartások közötti munkamegosztást, illetve a háztartások saját és közösségi erőforrásaik segítségével milyen mozgástérrel rendelkeznek a lakhatásuk megteremtésében.

A külterületi zártkertekbe való kiköltözés az utóbbi évek egyik legjelentősebb és legsajátosabb lakásmobilitási formája Magyarországon, amelynek során korábbi mezőgazdasági besorolású, rurális területek félinformális lakóövezetekké váltak. Az egykori, települések környékén található zártkertek az intenzív mezőgazdasági kertművelés fontos bázisául szolgáltak, az államszocializmusban pedig a második gazdasághoz kapcsolódó termelés mellett rekreációs és szabadidős funkcióval is bírtak a háztartások életében. A rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi változások következtében a zártkertek is erőteljes funkcióváltáson mentek keresztül, ami a zártkertek lakhatásban betöltött szerepének növekedéséhez vezetett. A zártkertek államszocialista korszakra jellemző kistermelői és rekreációs szerepe erőteljesen visszaszorult: a területek egy része gyors hanyatlásnak indult, míg a kedvezőbb elhelyezkedésű területek lakhatásban betöltött szerepe az 1990-es évektől fokozatosan felértékelődött. A városok vonzásában fekvő, olcsó ingatlanokat kínáló zártkertek a 2000-es évektől egyre több kiköltöző háztartás lakhatási célpontjává váltak. Tanulmányomban egy budapesti agglomeráció peremén elhelyezkedő zártkert átalakulásán keresztül azt kívánom bemutatni, hogy milyen strukturális folyamatok járultak hozzá az egykori mezőgazdasági területek benépesüléséhez.

Abstract
The paper combines the historical analysis of the social transformation of rural Hungary with the evolution of the sociological concept of 'peasant embourgeoisment'. The authors highlight the long lasting impact of the concept in the understanding of academic knowledge production. The concept was the product of thorough ethnographic studies in the inter- and postwar periods by scholarly intellectuals, whose aim went beyond academic purposes and translated into a political agenda of rural modernization. To make such a methodological combination the authors demonstrate that the global historical context is necessary in the understanding of how knowledge production occurs and interacts at various historical conjunctures, especially during periods of crises.