Suchergebnisse

Georg Lukács hat Anfang der zwanziger Jahre des 20. Jahrhunderts die damalige Krise und das Krisengefühl nach dem ersten Weltkrieg mit dem Begriff der Verdinglichung zu erfassen versucht. Davon ist die Tradition der kritischen Gesellschaftstheorie ausgegangen. Dieses Werk hat zwei Ziele: einerseits soll gezeigt werden, dass dieser Begriff heute durch die Subjektivierung ergänzt werden muss, andererseits soll die These untermauert werden, dass diese Ergänzung in Ansätzen schon einige Vertreter der Frankfurter Schule vorgenommen haben

Lukács György Történelem és osztálytudat című könyvének első tanulmánya a "mi az ortodox marxizmus?" kérdését tárgyalja. Az itt közölt dolgozat e kérdés jelentését annak kontextusain keresztül próbálja feltárni; azt állítva, hogy Lukács maga mindent megtett e kontextusok eltűntetése (elfojtása) érdekében. Lukács beszél "polgári" és "proletárkörökről" – ebből indulnak ki elemzései. A tanulmány e kontextusok feltárásán keresztül próbálja megközelíteni azt, amit Lukács a maga elméleti és gyakorlati küldetésének tartott a 20-as évek első felében.

Jelen tanulmány Radnóti Sándor, tájról és tájábrázolásról szóló könyvének gondolati ívét próbálja felvázolni, három lépésben. (1) Milyen viszonyban áll egymással a táj fogalma és a tájképfestészet? (2) A mimézis fogalmának jelentősége a tájképfestészet számára; a mimézis válsága a modernitásban (Gadamer). (3) Sablonok a tájábrázolásban – útban a giccs fogalma felé. Fordulat a giccs fogalmának esztétikájában? (Adorno és a posztmodern.) Végül egy összefoglaló rövid fejezetben a recenzió a könyv jelentőségét méri fel.