A disszertáció a rendszerváltás óta eltelt időszakban Magyarországon alkalmazott, a lakásfenntartáshoz kapcsolódó társadalompolitikai eszközöket elemzi. Az elemzés fókuszában a normatív lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás, valamint az azok megszüntetése után a helyükbe lépő települési támogatások, ezáltal pedig a helyi pénzbeli ellátások 2015-ben bevezetett reformjának a támogatásokhoz való hozzáférésre, a rájuk fordított kiadásokra, átlagos összegükre, elosztási hatásaikra, a támogatások igénybevételeinek a feltételeire – és mindezek társadalomföldrajzi mintázatára – gyakorolt hatásai állnak. A disszertáció mindezt adminisztratív adatok és a helyi rendeletek együttes elemzésével igyekszik feltárni. A disszertáció kitér ezen kívül számos egyéb, a vizsgált időszakban a lakásfenntartást támogató társadalompolitikai eszköz elemzésére is, különös tekintettel a szociális tűzifatámogatásra, a gázár-támogatás különböző alakváltozataira, a távhőszolgáltatás kedvező ÁFA-szabályozására és a "rezsicsökkentésre". Az adósságkezeléshez kapcsolódó ellátások elemzését a hátralékosság okainak, funkcióinak, következményeinek és kiterjedésének az elemzése vezeti fel. A pénzbeli ellátások reformja következtében a lakásfenntartáshoz nyújtott támogatásban részesülő háztartások száma megfeleződött, és mivel a támogatásra fordított kiadások ennél is nagyobb mértékben szűkültek, a támogatás átlagos összege is csökkent, leginkább a leghátrányosabb helyzetű településeken. Mintegy egymillió ember élhet olyan településen, ahol semmilyen lakásfenntartáshoz nyújtott rendszeres támogatás nem elérhető. A változások a legalacsonyabb jövedelmű, és közülük is leginkább a többgyermekes családok számára jártak a legtöbb veszteséggel. Az önkormányzati rendeletek nagy része jelentős teret enged a diszkrecionális jogalkalmazásnak. Az adósságkezeléshez kapcsolódó támogatásokhoz való hozzáférés szintén szűkült, a vizsgált önkormányzatok nagy része általában a korábbiaknál szigorúbb feltételekkel nyújt kisebb összegű támogatást a ...
The lessons learned from the crisis management of the 2008 Great Recession are due to significant structural differences between the two centers of the world, the United States and the eurozone. This has been the worst and most widespread global economic downturn since the Great Depression. The crisis is over, but it seems that the crisis has long-lasting consequences. In the case of the United States, a monetary, fiscal and political union is realized, which with a single economic policy, operates as a coherent unit, uniting the three areas. GDP is rising, unemployment is at the lowest level since 1969 and government debt is the highest it has ever been which can cause problems in the long run. In the case of the eurozone, we can talk about a monetary union. The crisis has highlighted the structural flaws of the eurozone, because without a unified fiscal policy no effective economic policy can be achieved. The symptoms of the euro area crisis weren't the consequences of the global economic crisis; rather the stalling of the integration process, the lack of real convergence, and the weaknesses of monetary and fiscal policy were the problems that have been brought to the fore and exacerbated by the crisis. I consider the crisis management of the United States to be more successful, in which the single economic policy has played an important role – as long as the eurozone doesn't deepen integration, it will not be able to address vulnerabilities between its countries. For Central Europe to be competitive, it has to have the right economic policies and an independent monetary policy. The postcrisis recovery has taken place, but in order to avoid further crises and to have a faster convergence towards the eurozone, we need targeted steps which could create the opportunities.
Magyarország kormánya 2015-ben nagyszabású városfejlesztési projektcsomagot indított el Modern városok program címmel. A fejlesztésekről a 23 megyei jogú város polgármesterei külön-külön találkozókon egyeztek meg a kormányfővel 2015 és 2017 között. A program teljes költségvetése mintegy 3400 milliárd forint, az abban szereplő fejlesztések a kormányzati tervek szerint 2022-ig befejeződnek. A programot elemző kutatásban az alábbi szempontok szerint vizsgáltuk a fejlesztési programot: a program európai és hazai területfejlesztési politikában betöltött szerepe, a központi költségvetésre és az önkormányzati forrásokra gyakorolt hatásai, a gazdaságfejlesztéshez és újraiparosításhoz való hozzájárulása, a program mint új városfejlesztési rezsim. A hazai területfejlesztés elmúlt évszázadában nem találtunk olyan városfejlesztési programot, mely filozófiájában és költségvetési volumenében hasonlítható lenne a Modern városok programhoz. A program előképe elsősorban az 1960-as években megjelenő, de napjainkban is gyakran alkalmazott francia etatista-dirigista megközelítés, hiszen jelentős hasonlóságot mutatnak az alkalmazott eszközök és módszerek, így pl. a tervszerződések rendszere, a központi finanszírozás és döntéshozatal. A program újszerű városfejlesztési rezsimként történő értelmezése ugyanakkor nem bizonyított: az ehhez szükséges, széles körű társadalmi bevonás alapján közösen kialakított fejlesztési célkitűzések nem voltak tapasztalhatók. A program fontos fókusza a gazdaságfejlesztés: gyakorlatilag valamennyi város érintett az iparfejlesztéssel, gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos intézkedésekben. Az elmúlt évek megyei jogú városokat érintő kormányzati döntései közül a program meghatározó fejlesztési forrásokat biztosít az érintettek számára, városonként átlagosan kb. 150 milliárd Ft értékben valósulnak meg fejlesztések. In 2015, the Hungarian government launched a major urban development project package called Modern Cities Programme. The mayors of the 23 cities with county rights agreed on the projects in separate meetings with the head of government between 2015 and 2017. The total budget of the programme is about HUF 3400 billion, and according to the government's plans, the developments will be completed by 2022. The development programme was analysed in terms of its contribution to European and national spatial development policy, its impact on the central budget and sources of local government, its contribution to economic development and reindustrialisation, and its suitability as a blueprint for a new urban development regime. On the basis of the research results, it can be said that in the last century of Hungarian spatial development there is no urban development programme whose philosophy and budget volume is comparable to that of Modern Cities. Similar project characteristics were only found in the French state-directed programmes that emerged in the 1960s. They are still widely found today because they are very similar as to their instruments and methods, such as the system of design contracts, the importance of central funding and decision-making. However, the interpretation of the programme as a new urban regime went too far: The development goals formulated jointly on the basis of far-reaching citizens' participation showed no immediately identifiable results. As one of the programme's priorities is economic growth, practically all cities are involved in industrial and economic development measures. Among the recent government decisions taken on behalf of cities with county rights, the programme provides crucial development resources for the 23 cities, averaging HUF 150 billion per city. The central budget for the implementation of the programme in 2015 included HUF 25 billion, HUF 50 billion in 2016, HUF 152 billion in 2017 and HUF 150 billion in 2018. These amounts represent 0.41% of GDP in 2017 and 0.37% in 2018. The financial data suggest that, contrary to some opinions, funding of the programme was sufficient in spite of its disproportionate size. In conjunction with this 3400 billion HUF programme, the Territorial and Settlement Development Operational Programme (TOP) provides approximately HUF 400 billion for other or related developments of the 23 cities. It is worth noting that the volume of government consolidated debt from the 23 cities corresponds to the entire volume of urban development resources of the Operational Programme. Against this background, the government subsidies made available for cities with county rights are significant.
