Search results

A munkáskutatások időről-időre úgy jelentek meg a társadalomtudományos diskurzusokban, mint a társadalomtudomány "mostohagyerekei", mintha mindig valamiféle partvonalról szerették volna láttatni vagy megérteni az ipari munkásságot. Vajon mennyiben volt ez így, mennyire volt periférikus a magyarországi munkáskutatás? Egyik előfeltevésem, hogy az iménti kijelentéssel éppen ellenkezőleg: a hazai munkáskutatások rendre a progresszív, nemzetközileg is értelmezhető kutatások közé tartoztak, annak ellenére (vagy talán éppen amiatt), hogy rendre politikai reflexióként is olvashatók voltak. Szinte minden munkáskutatás – a kutatók szándékai ellenére is – felhasználható volt politikai célokra is, ezért rendre kiemelt figyelmet kaptak. A tanulmányban áttekintem azokat a nézőpontokat, amelyeket közel száz év szélesebb visszhangot kiváltó munkáskutatásai alkalmaztak a századfordulós gyárfelügyelői jelentésektől kezdve az 1970-es évekig. Arra kerestem a választ, hogy milyen társadalompolitikai motivációi lehettek a magyar munkások kutatói által használt elbeszélői technikáknak, és hogyan kapcsolódott mindez a nemzetközi társadalomtudományos tendenciákhoz. A másik kérdés ennél összetettebb: miért történhetett az meg, hogy a munkáskutatások rendre politikai színezetet nyertek, illetve, hogy éppen ez, nem pedig újító módszertanuk emelte ki őket a társadalomkutatások köréből?

AbstractThe images of the "modern youth" and moral panics concerning the youth as a metaphor played an important part in the identity construction process throughout Cold War Europe. For Hungarian youth the West represented the land of promise and desires, albeit their knowledge of the Western other was highly limited and controlled by the socialist state. But how did the partly unknown West and its "folk devils" become the objects of desire in the East? For Western youngsters it seemed to be easier to realize their cultural preferences, however, youth cultures of the sixties were represented in the transnational discourses as manifestations of intra-generational, parent–adolescent conflicts not only in the Eastern Bloc, but also in Western democracies. The perception of the parent–child conflict became a cornerstone of the studies on the sixties, and the youth studies represented youth subcultures as "countercultures." This paper addresses the role of the official discourse in the construction of "youth cultures" which lies at the heart of identity politics concerning youngsters. It looks at some of the youth subcultures which emerged in socialist Hungary and, in particular how "Eastern" youth perceived "the West," and how their desires concerning the "Western cultures" were represented in the official discourse. It also seeks to show that borders created in the mind between "East" and "West" worked not only in the way that the "iron curtain" did, but it also became a cultural practice to create social identities following the patterns of Eastern and Western differentiation in the socialist countries.

This paper examines the official discourses that shaped the parameters of everyday life and the reactions of socialist citizens to them in Hungary's first socialist city, Sztálinváros, during the 1950s. Concentrating especially on the regulation of working-class leisure, it argues that the authorities sought to frame social conflict in terms of a struggle between the civilized and the backward, the rural and the urban. In so doing it provides an insight into the nature of early state socialism as a project of cultural transformation.