Search results

A párkapcsolatok évtizedek óta tartó átalakulásának fontos eleme az élettársi kapcsolatok térhódítása, melynek során nőtt a házasságkötés nélkül együtt élők családi élethelyzetének, életútjának és várakozásainak változatossága, mely szükségessé teszi a differenciált megközelítést. Az elemzés célja az élettársi kapcsolatban élő 22–69 éves népesség típusainak azonosítása, változásuknak és társadalmi jellemzőiknek vizsgálata az Életünk fordulópontjai adatfelvétel első (2001) és ötödik (2016/17) hullámának adatai alapján. A típusalkotás szempontjai közé a párkapcsolati elköteleződés és a házasság megítélése mellett – a hazai jellegzetességek figyelembe vételének igénye miatt – a családi életút főbb jellemzőit is bevontuk. Látens osztályelemzés segítségével négy típust azonosítottunk: próbaházasság, házasság alternatívája, mozaikcsalád és házasság utáni együttélés. A próbaházasságban élők esetében az együttélés a házassági folyamat részének tekinthető, valamint ők a legfiatalabb, a leginkább házasságpárti és a legelőnyösebb társadalmi helyzetű csoport. Az arányuk nem változott. A házasság alternatívájaként együtt élők aránya jelentősen nőtt és társadalmi-gazdasági hátrányok is jellemzik őket. A mozaikcsalád típusban élőknek nem ez az első párkapcsolatuk, gyakran van nem közös gyermekük. A házasság utáni, inkább a középkorúakra és idősekre jellemző tartós együttélések aránya csökkent. Nem találtunk olyan, a nemzetközi szakirodalomban megjelenő csoportokat, akik elutasítják a házasságot, akiket rossz anyagi helyzetük gátol a házasságkötésben, vagy akik csak rövid, elköteleződéstől mentes együttélésként tekintenek az élettársi kapcsolatukra.

Post-communist governments in Hungary made serious efforts to stop the massive fertility decline that started with the fall of the communist reproductive system, or at least to reduce it. Two of several interventions by the Hungarian government - the lengthening of child-raising allowance ('full time motherhood') and of a new tax-relief system -, were aimed specifically at supporting those having three and more children. However, the relevant statistics have not shown a growing ratio of third or further children. Here the authors employ an event-history method and use the data of the Hungarian Generation and Gender Survey to examine whether the government interventions had an effect of encouraging partners with two children to have a third birth, and whether specific social groups displayed different behaviour in this respect. The policy interventions have been measured by period indicators. After controlling for standard factors affecting third birth, the authors concluded that indeed, the government interventions have a significant, and differentiated effect on third- birth risks. While the massive lengthening of the child-raising allowance increased the third-birth risk of those with low educational attainment, the introduction of a generous tax relief seems to have done likewise for those with a tertiary education.