Search results

A doktori dolgozatban az állampolgárság intézményének változását és ennek következményeit írom le az erdélyi esettanulmány keretében. A kutatás rámutat arra, hogy a magyar állampolgársági politika az állampolgárság illiberális koncepcióját valósítja meg. Elemzésem így az illiberális állampolgárság intézményének bemutatásával rávilágít arra, hogy ez már nem csupán az egyén és állam közötti jogi kötelék, hanem a magyar kormány egy közvetítő intézményrendszer segítségével tartja fent és alakítja kapcsolatát az erdélyi magyar állampolgárokkal. A dolgozatban ennek az intézményrendszernek a sajátosságait, illetve a kapcsolat működési mechanizmusát tárom fel. Négy szervezet (EMNT, EMNP, RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány) szisztematikus vizsgálatával azt rekonstruálom, hogy a magyar kormány beavatkozása, így az illiberális állampolgárság intézményének erdélyi megvalósítása csökkenti a szervezetek érdekérvényesítési képességét a területi államban. Az értekezés bemutatja, hogy a magyarországi politikai berendezkedésben végbemenő illiberális átalakulás milyen összefüggésben van az állampolgárság kiterjesztésével. Ezáltal a dolgozat az esettanulmányon keresztül cáfolja azt a korábban elfogadott feltételezést, hogy a többes állampolgárság egy egyenlőbb és igazságosabb társadalmat hoz létre, rámutat arra, hogy a populizmus következményeként létrejövő állampolgársági politikák sem az egyenlőséget, sem az igazságosságot nem valósítják meg, elsődleges céljuk az illiberális politikai rendszer támogatása. Bemutatom, hogy az illiberalizmussal összefüggésben az állampolgársági politikák átalakítják az erdélyi civil és politikai szervezetek érdekérvényesítési lehetőségeit, a magyar kormánytól függő helyzetbe kerülnek, míg romániai politikai közösségben betöltött szerepük megváltozik, a magyar kisebbségi közösség képviselőiként történő érdekérvényesítési képességük jelentősen csökken. Tehát az értekezés azt mutatja be, hogy az illiberalizmus eredményeképpen egy új típusú állampolgársági koncepció jött létre. Ez az állampolgárságot már nem csupán mint az egyén és állam kapcsolatát veszi figyelembe, hanem az állampolgárság intézményét úgy alakítja át, hogy az anyaállam egy közbenső intézményrendszer segítségével ezt a kapcsolatot irányítani és folyamatosan alakítani tudja. Az értekezés így az erdélyi esettanulmányon keresztül vázolja fel az illiberalizmus állampolgárságképét.

Abstract
People are usually born into their political communities, and only a minority of them become member of the given community by naturalisation. Sovereign states enjoy a great margin of appreciation in defining the rules of both birthright and acquired political membership. Most states employ some form of cultural affinity-based criteria relating to ethnic identity that differentiate between applicants that seek to acquire the nationality of the state. Indeed, such distinctions seem to be growing with the revival of ethnic and nationalist aspirations that Europe has witnessed for some years. We argue that human rights principles, first and foremost non-discrimination guarantees, should be taken seriously and effectively applied to these cases of naturalisation, and show what such a scrutiny entails. While the arguments presented here should apply more generally, special attention will be paid to events that primarily triggered the authors' interest, the case of Hungary.